Kutyás sorozatom ezen részében azt kívánom fejtegetni, hogy miért fontos, és hogyan tartható szinten, esetleg fejleszthető a vakvezető kutyák önfegyelme, helybenmaradásának megbízhatósága. Lucky csütörtöki hosszantartó helybenmaradása, valamint vacak szombati szintén sokáig tartó helybenmaradása, melyet Ágitól nem messze, de mégis távolabb teljesített, miközben Ági talpmasszázst végzett kliensein esetek sarkalltak e téma bővebb kifejtésére. Témánk fontosságát jelzi az a tény is, hogy noha a kiképzésen remekül megtanulják a kutyák az önfegyelmet, és stabil helybenmaradással kerülnek a vak gazdákhoz, idővel romlik a kiadott kutyák teljesítménye, a kivételeknek persze tisztelet. A kulcsszó itt is a szintentartás, és a már meglévő, és szerzett képességek fejlesztése a kutyában. Egy a kutyájával rendszeresen közlekedő, aktív életet élő vak gazda nem engedheti meg, hogy kutyája fegyelmezetlen, munkájában pontatlan legyen. Ha megengedi, azzal veszélyezteti a saját, és kutyájának életét is, valamint rossz hírét kelti a vakvezető kutyásoknak a többségi társadalomban.
E rövid bevezetés után, következzék a téma hosszabb boncolgatása! A leendő vakvezető kutyák már kölyök korukban hordják a tanulóhámot, és megtanulják a nevelőcsaládoknál szakmai segítséggel, hogy hámban komolyság, fegyelem van. Fontos természetesen ebben az esetben is, ahogy a kutyázásban alapvetően a fokozatosság elve. Elsajátítják továbbá a kölykök a szobatisztaságot, a behívhatóságot alap szinten, és persze azt, hogy csak akkor végezhetik el dolgukat, ha pórázon vezetve kiértek a futtatóra, vagy parkba, ahol szabad üríteniük. Fontos, hogy az elengedő helyig pórázon vezessék őket nevelőik, hogy megtanulják, csak szabadon végezhetik el szükségüket, pórázon nem, ahogy később majd hámban sem.
Nagyjából tíz hónapos, egy éves koruk körül visszakerülnek az iskolára a tanoncok, ám ekkor még nem biztos, hogy mindegyikük vakvezető lesz. Olyan sokrétű követelményrendszernek kell megfelelniük, aminek nehéz eleget tenniük, így sok kutya kiszóródik a tesztek során a képzésből.
A teztek, orvosi vizsgálatok után, elkezdődik az engedelmességi képzés, amely 4-6 hétig tart. Itt alapozzák meg a kiképzők azt az önfegyelmet, mely egy vakvezető kutya munkájának egyik legfőbb pillére. Megtanulnak lábnál, laza pórázon közlekedni, megtanulják, hogy szabadon engedve bármilyen inger is érje őket, a nevük hallatára, és a gyere, vagy ide hozzám vezényszóra haladéktalanul gazdájukhoz rohanjanak, megtanulják az áll, ül, fekszik vezényszavakat, valamint a helybenmaradást. Az irányítóparancsokat pórázon is teljesíteniük kell, valamint ekkor már nézik a kutya húzását is, hiszen hámban folyamatos húzást kell produkálniuk a vak gazda mellett később. A behívásra a kutyának a gazdával szembe kell leülnie, és orrával a gazda kezét megbökve jeleznie kell, hogy megérkezett. A lábhoz vezényszóra a kutya egy kisívű mozdulattal beül a gazdája lábához, hozzá is ér, hogy a vak gazda érezze, hol van kutyája. Alapvetően megszokják ezek a kutyák, hogy szemkontaktus helyett testjeleket használjanak, érintéssel, ritka esetben hanggal kommunikáljanak gazdájukkal. Mikor ezeket a leendő vakvezető kutya már biztosan, megbízhatóan tudja, vizsgát tesz kiképzőjével a tanultakból.
Ezt követően a konkrét vezetőmunka tanítása következik, de ebbe nem mennék bele mélyebben ebben a bejegyzésben, mert témánk továbbra is az önfegyelem, és az atomstabil helybenmaradás meggtartása, fejlesztése. Célunk tehát, hogy kutyánk helybenmaradása olyan stabil legyen, hogy bármilyen inger is érje, ne moccanjon onnan, ahová vak gazdája letette. Ha lehetséges, testhelyzetet se változtasson, hiszen a gazda a földhöz közel fogja keresni a helybenmaradásban hagyott kutyáját. Vizsgán ugyan szokták stabilizálni a kutyát kikötéssel még plusszban, de én személy szerint elvárom Luckytól, hogy minden kikötés, odaláncolás nélkül is atomstabilan maradjon a kijelölt helyen, amíg érte nem megyek. Helybenmaradásban hagyott kutyát behívni tilos!
Alapvető igazság, hogy tökéletes kutya nincs, de mindig van hová fejlődni. Az alább olvasható módszer nálunk bevált, így bizton ajánlhatom minden kutyásnak, aki problémásnak érzi kutyájánál a helybenmaradást. Lefektetjük helybenmaradásba a kutyát, fekszik parancs után kiadjuk a marad parancsot, és elsétálunk a szokott módon tőle. Amikor visszamegyünk hozzá, hogy feloldjuk, nem ültetjük fel rögtön, hanem még fekvő helyzetében adunk neki tiedre egy jutalomfalatot, majd ellépünk tőle fél percre. A falat adásakor megdicsérjük, ha nem moccant meg. A félperc eltelte után visszamegyünk a kutyához, felültetjük, és feloldjuk újabb falattal, és dicsérettel. Az első falattal leokézzuk, hogy ott maradt stabilan, de stabilizáljuk is egyúttal abban a helyzetben, a feloldás pedig egyértelmű.
A helybenmaradás stabilizálása csak egy szegmense az önfegyelem megkövetelésének, de igen fontos része. Következő kutyás bejegyzésemben más oldalról közelítem majd meg az önfegyelem kérdéskörét. A fentebb említett stabilizáló módszer jóváhagyását, és megerősítését köszönöm Lucky kiképzőjének ezúton is.
Jó kutyázást, szép nyarat, fegyelmezett kutyákat kívánok mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése