Leltár

Bejegyzésem elején, egy gyors szolgálati közleményben szeretném jelezni, hogy fogalmam sincs, miért nem érhető el a videó, amit feltöltöttem. Ha valaki tud segíteni blogspotra történő videó feltöltés ügyben, szívesen veszem. Eltelt tehát ez az esztendő is. Megmérgezte életünket a covid, de azt hittem, ha vigyázok, nem kapom el. Nos, tévedtem, mert elkaptam, és meg is szenvedtem rendesen. Részben a covidnak köszönhetően romba dőlt a párkapcsolatom, így ezt a Szilvesztert egyedül töltöm. Többekkel írkálok persze messengeren, és kezd kikristályosodni egy tervem az elkövetkezendő évre, de közben bizonytalan vagyok, hogy lesz-e erőm, kitartásom véghez vinni. A terv az, hogy végre megírom azt a musicalt, melyet már évek óta tervezgetek, Luther munkásságáról. Közben érkeznek a hírek a megmentő oltásról, mely feloldoz majd minket a covid láncai alól. Arra vajon gondolunk-e, hogy a bűnök rabságából mely oltás oldozhat fel? Krisztus vére az a védelem, mely végleges immunitást adhat lelkünknek. A Szentlélekkel való oltakozás szintén önkéntes, de eljön majd az idő, mikor már nem juthatunk vakcinához. Most még azonban a kegyelem időszaka tart, és ahhoz, hogy más legyen az elkövetkezendő év, évtized, változtatnunk kell. Egyedül a változás esetleges, és csak ideigvaló lehet, de Jézussal oldalunkon eredményre vezet. Ezt próbálom megélni mostanában, és komolyan olvasni kezdtem az önismereti témák mellett, Luther munkásságáról. Olyan lelki ébredést élt meg, mely aztán hatással lett az egész világra. Mi miért ne élhetnénk meg hasonlót? Nagyon komoly forrásanyagot, és mentális támogatást kapok Vivitől, aki Evangélikus teológa, testvérem az Úrban. Ricsosz barátom is segít bizonyos szövegek megírásában, tehát indulnom kell. Magamnak is csalódást okoznék, ahogy néhány bennem bízó embernek is, s talán Istennek is, ha megfutamodnék a feladattól. Igyekszem szolgálatnak felfogni ezt is, hiszen talentumot kaptam Istentől a zeneszerzésre, hangszerek megszólaltatására, szövegek írására. Ebbe a munkába szeretném fektetni most minden képességemet, melyeket az alkotás szolgálatába állíthatok. Hazudnék, ha azt írnám, hogy csak rossz dolgok történtek velem ebben az évben. A Druidának végre stabil tagsága lett, és remek barátikör is alakult a járvány viszontagságai alatt. Az pedig, hogy még fájdalmat vagyok képes érezni azt jelenti, hogy még tudok érezni, szeretni. Bízom azért, hogy a lejtmenet után, végre emelkedés jön újra. Kívánok minden olvasónak Istentől megáldott, boldog új esztendőt. Kívánom, hog y tudjunk vigyázni egymásra, mert egymás számára kincsek lehetünk a nehézségek közt.

Panaszos gondolatok

Mit is írhatnék? Eltelt a Karácsony immár Anna nélkül, de jó barátoknál. Szorult helyzetben derül ki, hogy ki is van mellettünk igazán. Az igaz barátok nem hagynak el minket, ahogy Isten sem. Karácsonykor azt a mérhetetlen szeretetet ünnepeljük, melyet az Úr nyújtott át nekünk, Jézus Krisztusban. Jézus kereszthalála, és feltámadása által megszabadulhatunk bűneinkt terhétől, mert a mi bűneinkért is történt, aminek történnie kellett, Isten tökéletes terve szerint. Gyakran azt gondoljuk talán, hogy mindaz, amit Jézus elszenvedett, rólunk már nem szól, hiszen csak a biblia emberének szólt az Ige, köztük néhányan valóban találkozhattak Istennel, Jézussal, ám ez volt, akit nem tartott vissza attól, hogy kételkedjen. A jó hír az, hogy mindenkinek szól a mai napig is a Biblia üzenete, és krisztus megváltó munkája, aki hisz benne. A rossz hír az, hogy a mai világ komoly kételkedést kelthet bennünk, mert önmagunkban sem vagyunk sokszor biztosak. Kapcsolatok dőlnek romba, mert félünk igazán elköteleződni, ami nem kell, hogy önfeladást is jelentsen. Amikor egy helyzet látszólag megoldhatatlan, lelépünk a másik ember mellől, mert nekünk úgy vélhetően könnyebb. Az már nem szempont, hogy a faképnél hagyott mit él át, hiszen az az ő dolga. Az öröm az ürömben az, hogy Istent érdekli az én sorsom is. Ad mellém barátokat, akiknek fontos vagyok csődközeli állapotban is, és nem futamodnak meg. Nem tudhatom, hogy lesz-e olyan nő még az életemben, akinek valóban fontos vagyok, de ha feladom, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Én döntést hoztam, ami már független Annától, vagy bármely nőtől, aki az életem része volt, mert magamért akarok változni. Az persze feltűnő, hogy némelyek a környezetemben még csak gondolati szinten sem jutnak el addig, hogy változniuk kéne, de ez az ő dolguk, és az ő felelősségük. A Karácsonyt tehát Ágiéknál töltöttem, és ők mindent megtettek, hogy jól érezzem magam. Mentálisan nem vagyok jól, hazugság volna azzal ámítanom az olvasót, hogy minden a legnagyobb rendben van velem, de bizony tűzben derül ki, hogy ki tart velünk a próbák során, akár saját épségét is kockáztatva. Igyekszem haladni a számomra kijelölt úton, és tudom, ha leroskadnék, majd az Úr magához emel. Rettegek a januártól, mert öt éve számomra a gyötrelmek hónapja, de reménységem az Isten. Panaszaim áradatának végén álljon itt ebben a bejegyzésben egy videó, mely egy Igehirdetésem, melyet a Vgyke karácsonyi rendezvényén adtam elő felvételről! Becsüljétek meg társatokat, mert nincs fájdalmasabb szárnyaszegett madárként vergődni önmagunk csapdájában. becsüljük meg a kegyelmet, amíg még nem késő!

Mélyponton

Nehéz betűkbe foglalni mindazt, amit most érzek. Egyrészt elindultam egy úton, melyet nevezhetünk változásnak, mentális fejlődésnek, az önismeret gyakorlásának, a női nem komolyabb mentális megismerésének, másrészt pedig leírhatatlan üresség van bennem. Szeretnék Anna felé is bizonyítani, de nem enged közel magához, így viszont lehetetlen bármit is tenni. Minden álmom, és tervem szerte foszlott, nem látom, merre tovább. Az életet azonban élni kell, vár a munka, a tanítás, a druida, itthon pedig a négy fal, női gyengédség nélkül. A Karácsonyt csak azért nem töltöm egyedül, mert Ági, és párja Józsi, befogadnak az ünnepre. 

Bizonyára az olvasót nem érdekli vergődésem, így csak akkor teszek közzé legközelebb bejegyzést, ha építőt tudok publikálni. Igyekeztem, és igyekszem ezen a blogon is értéket közvetíteni, de most saját értékeimben sem vagyok biztos. Megfordult a fejemben az is, hogy befejezem a bloggerkedést, de nem szeretnék átgondolatlan döntést hozni. Vannak azért terveim is a blog tartalmának fejlesztését illetően, de érdekel, hogy a kedves olvasók, mit olvasnának tőlem szívesen. Ha hozzászlólásban írnak nekem, sokat segíthetnek a továbbjutásban. 

Jelentkezem majd tehát, ha lesz új, építő, aktuális téma, ha majd ismét rám süt a nap.