Elérkezett ebben az évben is október 31., a Reformáció ünnepe. Pontosan 500 évvel ezelőtt tűzte ki Luther Márton a wittembergi vártemplom kapujára 95 vitatételét, és elindult végérvényesen, és megállíthatatlanul az ébredés, amire nagy szükség volt azokban az időkben, de elszunnyadnunk most sem szabad. Azon túl, hogy hitbéli ébredés indult meg, és ismét zsinórmérték lett a Szentírás, hozzáférhetővé vált a tömegek számára is a Biblia a fordítások által. A könyvnyomtatás elterjedésével rohamosan terjedtek Luther, majd Kálvin tanai is, és nem csak a felsőbb körökben, hiszen ezrek mentek tanulni Wittembergbe hazánkból is, a diákság minden rétegéből. Ebben az időben fogalmazódtak meg azon biblikus elvek, melyek ma is földi Református egyházunk alapjai is, úgy mint: Soli Deo Gloria. Egyedül Istené a dicsőség. Sola fide. Egyedül hit által, egyedül a hit. So la scriptura. Egyedül a Szentírás. Solus Christus. Egyedül Krisztus. Sola gratia. Egyedül kegyelem által." Hosszasan lehetne boncolgatni ezen elvek mondanivalóját, de nem untatnám theologizálással az olvasót, ám azt leszögezhetjük, hogy messzire vezető változások indultak el a Reformáció hatására. Mivel földi egyházunkat emberek alkotják ma is, így nem ülhetünk ölbe tett kézzel, hiszen a mai egyházba is begyűrűzött már a kabzsiság, személyválogatás, protekció, és nem a képességek, talentumok szerinti érvényesülés, és még sorolhatnám. Az a szervezet, közösség, mely nem vallja fejének Krisztust, vagy csak hangzatos szavakban teszi ezt, romlásra van ítélve. Nem célom, és tisztem az ítélkezés, de egyetlen üdvözítő út van, az pedig Jézuson keresztül vezet az Atyához.
Ahogy említettem fentebb, a Reformációnak nem csupán hitbéli következményei vannak, hanem gazdasági is, hiszen Amerika felfedezésével, az 1500-as években indul meg a tengeren túlra is kiterjedő kereskedelem, és az új hit az amerikai telepesek köreiben is hamar elterjed. A könyvnyomtatás, és más egyéb technikai vívmányok elterjedésével pedig lassanként kibontakozik az ipari forradalom. Nem merülnék ezúttal történelmi fejtegetésekbe a fejlődés eltorzulását, és negatív hatásait illetően, hiszen mind a saját bőrünkön is érezzük, de alapvetően a Reformációval kapcsolatban hiszem, hogy a Szentlélek által indított ébredés volt, melyet képviselnünk kell nekünk, akik reformátusnak, Evangélikusnak valljuk magunkat. Nem szabad kifogások mögé bújnunk, mert a feladatunk Keresztyénként ma is az, hogy lámpásként világítsunk. Ez a világ nem Istent figyeli, és képviseli, noha nélküle nem is létezhetne, de sokan vagyunk, akik küzdhetünk a sötétség ellen Isten fényének segítségével. Egyik hittanosom Édesanyjának konfirmációján hallottam az ottani lelkésztől egy nagyon frappáns mondatot, melyről hiszem, hogy Istentől ihletett volt: "Aki keresztyénnek vallja magát, annak megszűnik a siker fontossága, mert Isten dicsőségére él. Mivel Isten dicsőségére él, nem a maga dicsőségét keresi." Próbálok magam is így élni, de naponként kell megvívni harcaimat a Pál apostol által említett óemberrel, hogy valóban új ember válhasson belőlem a kegyelem által, melyet Krisztus vére árán kaptunk.
Az idei Reformáció ünnep különös jelentőséggel bír, hiszen az 500-adik évfordulót ünnepelhetjük meg. Tervbe is vettük Ricsosszal, hogy bár kicsit megkésve, de megírjuk a Luther musicalt, ám bizonyos okok miatt egyelőre meghiúsulni látszik ez az elképzelés. Református hittanoktatóként, és vallástanárként komoly felelősségem az is, hogy megértessem a rám bízott gyerkőcökkel a Reformáció jelentőségét, és a benne rejlő Isteni gondviselést, hiszen azóta is szeretné eltévedt juhait visszaterelni a nyáj, és pásztorunk Jézus biztonságába.
Végezetül írnom kell a ma elhangzott politikusi megszólalások kapcsán néhány mondatot, hogy tisztább legyen a kép bizonyos fogalmakat illetően. Az egyik varázsszó nem más, mint a tolerancia. Köztársasági Elnök Úr említette az 1568-as tordai gyűlést, mely először fogalmazta meg Magyarországon a szabad vallásgyakorlás lehetőségét, fontosságát. A szabad vallásgyakorlás azonban nem jelentheti azt, hogy egy csoport ezt egy másik nézetet valló csoport ellen teszi, mert ez már nem tolerálható. Vannak dolgok, melyeket Isten sem tolerál, noha a legjobban ő szeret minket. Ha tehát én Keresztyén embernek vallom magam, akkor nem tolerálhatom az okkultizmust, a különböző vallásokat összezagyválni próbáló irányzatokat, de a lehetőség ott van arra, hogy átkapcsoljam a televíziót, vagy óvatosan közöljem a velem vitába szálló illetővel, hogy nekem szilárd hitem van, nem tud benne megrendíteni. Mielőtt azt gondolnák némely olvasók, hogy uszítanék bárkit is bárki ellen ki kell hangsúlyoznom azt, hogy Isten a bűnt veti meg, nem a bűnös embert. Ha a bűnös embert vetné meg, már nem gépelhetném ezeket a sorokat, de a kedves olvasónak sem lenne módja olvasni bármit is, mert elpusztult volna már rég ez az eltorzult világ. Eltorzult, mert elvesztette látszólag Istenképűségét, mert más utat választott az ember. Isten értelmet, és gondolatokat adott nekünk, mely olyan szintű, hogy kiemelt minket az állatok sorából, de nem azért, hogy leigázzuk a földet, hanem azért, hogy tudatosan jól sáfárkodjunk vele.
Örvendetes lenne visszatérni reformátor eleink eszméihez, és az Ige, és a már felsorolt latin mondások mentén élni! Még lehetőségünk van arra, hogy változtassunk, őrültség lenne eltékozolni.
