Panaszos gondolatok

Mit is írhatnék? Eltelt a Karácsony immár Anna nélkül, de jó barátoknál. Szorult helyzetben derül ki, hogy ki is van mellettünk igazán. Az igaz barátok nem hagynak el minket, ahogy Isten sem. Karácsonykor azt a mérhetetlen szeretetet ünnepeljük, melyet az Úr nyújtott át nekünk, Jézus Krisztusban. Jézus kereszthalála, és feltámadása által megszabadulhatunk bűneinkt terhétől, mert a mi bűneinkért is történt, aminek történnie kellett, Isten tökéletes terve szerint. Gyakran azt gondoljuk talán, hogy mindaz, amit Jézus elszenvedett, rólunk már nem szól, hiszen csak a biblia emberének szólt az Ige, köztük néhányan valóban találkozhattak Istennel, Jézussal, ám ez volt, akit nem tartott vissza attól, hogy kételkedjen. A jó hír az, hogy mindenkinek szól a mai napig is a Biblia üzenete, és krisztus megváltó munkája, aki hisz benne. A rossz hír az, hogy a mai világ komoly kételkedést kelthet bennünk, mert önmagunkban sem vagyunk sokszor biztosak. Kapcsolatok dőlnek romba, mert félünk igazán elköteleződni, ami nem kell, hogy önfeladást is jelentsen. Amikor egy helyzet látszólag megoldhatatlan, lelépünk a másik ember mellől, mert nekünk úgy vélhetően könnyebb. Az már nem szempont, hogy a faképnél hagyott mit él át, hiszen az az ő dolga. Az öröm az ürömben az, hogy Istent érdekli az én sorsom is. Ad mellém barátokat, akiknek fontos vagyok csődközeli állapotban is, és nem futamodnak meg. Nem tudhatom, hogy lesz-e olyan nő még az életemben, akinek valóban fontos vagyok, de ha feladom, annak beláthatatlan következményei lehetnek. Én döntést hoztam, ami már független Annától, vagy bármely nőtől, aki az életem része volt, mert magamért akarok változni. Az persze feltűnő, hogy némelyek a környezetemben még csak gondolati szinten sem jutnak el addig, hogy változniuk kéne, de ez az ő dolguk, és az ő felelősségük. A Karácsonyt tehát Ágiéknál töltöttem, és ők mindent megtettek, hogy jól érezzem magam. Mentálisan nem vagyok jól, hazugság volna azzal ámítanom az olvasót, hogy minden a legnagyobb rendben van velem, de bizony tűzben derül ki, hogy ki tart velünk a próbák során, akár saját épségét is kockáztatva. Igyekszem haladni a számomra kijelölt úton, és tudom, ha leroskadnék, majd az Úr magához emel. Rettegek a januártól, mert öt éve számomra a gyötrelmek hónapja, de reménységem az Isten. Panaszaim áradatának végén álljon itt ebben a bejegyzésben egy videó, mely egy Igehirdetésem, melyet a Vgyke karácsonyi rendezvényén adtam elő felvételről! Becsüljétek meg társatokat, mert nincs fájdalmasabb szárnyaszegett madárként vergődni önmagunk csapdájában. becsüljük meg a kegyelmet, amíg még nem késő!