Eltelt egy újabb tanév, őszig nem lépek katedrára. Isten tudja, hogy valóban eleget tettem-e a szolgálatomnak, de a harcot megharcoltam. Az élet más területein még vannak harcaim, de úgy érzem, elfáradtam. Nem nyitok panaszládát blogomon, de több dolog egybeesése idézte elő nálam a jelenlegi állapotomat. A lényeg, hogy számos dologban döntésre jutottam, melyek közül van, ami leírható itt a blogomon is, de vannak nem publikus részei is. Ami a blogot érinti közvetlenül döntéseim közt az annyiban áll, hogy szüneteltetem, talán meg is szüntetem teljesen ezt a naplót. Úgy érzem, okafogyottá vált szélmalomharcom a többi sablonos bloggal szemben. A vakvezető kutyás témát is elcsépelték, a saját kutyájuk nevében író bloggertársak, facebookon postolgatók mese tárgyává tették mindazt, ami a kőkemény valóság. Ha jószándékkal próbáltam kutyásként segíteni bárhol, bármilyen fórumon, ledorongolás lett a vége, így a kutyás bejegyzéseket, cikkeket is hanyagolni fogom a továbbiakban. Mivel nem kaptam igazán visszajelzéseket a blogot illetően, így fogalmam sincs arról, mekkora olvasó tábort hagyok most magára. Nehéz úgy közvetíteni bármit is, ha nincs visszajelzés, befogadás. Egyelőre nem szűnik meg a blog, de ha jelenlegi álláspontom nem változik, rövid időn belül törlődni fognak a bejegyzések. Egy darabig fent hagyok mindent, hogy az esetleges érdeklődők olvashassák még.
Kívánok élményekkel teli, pihentető nyarat minden kedves olvasónak! Hogy találkozunk-e még e blog hasábjain, a jövő zenéje.
Mint lelkes olvasó, nagyon sajnálnám, ha megszűnne...
VálaszTörlés