Ezen a héten újabb bizonyságot kaphattam arról, hogy ez a nyár valóban jó dolgokat rejt számomra. Történt ugyanis, hogy a régebben már megalakult, de mostanra megújult akusztikus projektünkkel felléptünk a Szép Ernő színház pódiumán. Facebookon hirdettük az eseményt, mely 22-én, csütörtökön vált valóra. Együttesünk afféle bulizenekar, a 70-es 80-as 90-es évek népszerű, és elfeledett slágereit dolgozzuk fel. Hárman vagyunk a zenekarban: Szőke Tímea ének, Szepesi Richárd gitár, ének, vokál, és szerény személyem zongora, ének, vokál. A koncerteken vendégeket is hívunk a színpadra, de az együttes maga mi vagyunk.
csütörtök reggel izgatottan ébredtem, hiszen tudtam, hogy ezen a fellépésen múlik a zenekar jövője. Ha veszik az emberek a műfajt, és az átdolgozásaink stílusát, akkor csináljuk, de ha mégsem, akkor lezárjuk a dolgot, mint egy aféle tanulságos történetet. Ágit is érdekelte a buli, ezért feljöttek hozzánk Vacakkal, és együtt mentünk a koncert helyszínére. Az út során mindkét kutya szépen dolgozott, a hőség ellenére is.
Mikor odaértünk, a technikus kollégák már azon munkálkodtak, hogy minél szebb hangzást nyújthassunk a közönségnek. Noha csak egy szintetizátort, egy gitárt, és három mikrofont kellett beállítani, mégis volt vele dolog, mert a cél a legjobb hangzás előcsalogatása volt. Bátran állíthatom, nem volt okunk panaszra, és a közönségtől is pozitív visszajelzéseket kaptunk. Luckyt egy hűvös, elfüggönyözött helységben helybenmaradásban hagytam, majd mehettem is a színpadra, mert kezdődött az est.
A bulit két blokkra osztottuk, melyeket egy rövid szünet választott el egymástól, hogy mi is levegőhöz, és folyadékhoz juthassunk, hiszen két kétésfél órás zenélés során sok energia elvész, vagy inkább átalakul izzadtsággá. Sok régi sláger előkerült, nagyon élvezte a közönség előadásunkat. Részleteket talál az érdeklődő olvasó az archive Company zenekar facebookoldalán.
A buli után pedig nem maradt más, mint az őszinte, vidám, megkönnyebbült ünneplés. A büfénél jókedvűen beszélgettünk egymással, és a közönséggel, ekkor már Luckyt feloldottam a helybenmaradásból, és a lábamnál feküdt.
Reménység szerint lesz még lehetőségünk zenélni a nyáron, de máris egy újabb szép emlékkel gazdagodhattam magam is, ahogy remélhetőleg mindenki, aki megtisztelt minket jelenlétével.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése