Nagyon rég jelentkeztem bejegyzéssel, de a hosszas hallgatásnak immár vége. Hallgatásom oka főleg technikai gondokból adódott, de ezekre megszületett a megoldás, így minden akadály elhárult az elől, hogy ez a kicsit szakmai, kicsit bizonyságtevő blog szárnyra kapjon.
Mi is történt velem az elmúlt hónapokban? Tavasszal néhány napot nagyváradon töltöttem, ami kifejezetten eseménydús volt mind a szolgálatot tekintve, mind pedig a szabad idő eltöltését illetően is. A régi blogomon, részletes beszámoló olvasható erről a pár napról, a www.vakinfo.hu oldalon. Kolozsváron is jártunk szolgatársaimmal, ám ez csak egy rövidebb kiruccanás volt, de annál tartalmasabb volt a szolgálatunk, Isten kegyelméből. Erről az útról, szintén a régi blogomon olvashatnak bővebben. Amennyiben igénylik a kedves olvasók, és ezt jelzik kommentben, átemelem ezeket a bejegyzéseket erre a felületre is.
A szolgálatomon kívül, nagyon fontos még számomra a vakvezető kutyás közlekedés, a kutyázás, valamint a zenélés is. Elsősorban billentyűs volnék, de dobolok, és alap szinten basszusgitározom is. Pillanatnyilag úgy fest, hogy dobos leszek egy formációban, de, hogy stilszerű legyek, ez még a jövő zenéje.
Április 25-én részt vettünk Lucky-val baján egy kutyás rendezvényen, melyet a vakvezető kutyák világnapja alkalmából szerveztek. Vakvezető kutyás verseny is volt egy akadálypályán, de mivel mindegyik páros hibátlanul teljesítette a feladatot, így bemutatóvá enyhítették a programot. Nagyon büszke voltam Lucky-ra, hiszen egy számára teljesen idegen pályán kellett vezetnie. Nehezítette a feladatot, hogy egy lovaskocsi robogott el mellettünk, de éppen csak odapillantott, majd mentünk is tovább szépen. Megtehette volna, hogy rámozdul az ingerre, de egy jólképzett vakvezető kutyának az ilyen váratlan dolgokat is muszáj kizárnia, és csak a feladatára szabad koncentrálnia.
Közben szépen eltelt a tanév is. Ez volt az első év, mikor két csoportban is tarthattam hit és erkölcstant olyan gyerkőcöknek, akiknek szülei nem az etikát választották ötödiktől a csemetéjüknek, hanem a hittant. Tudom, sokan háborognak a bevezetett rendszer miatt, de azt gondolom, hogy kötelezve nincsenek a hittanra a tanulók, mert választható a világi etika is, mellyel kapcsolatban csak halkan jegyzem meg, hogy szintén a tíz parancsolatra épül, ha ezt nem is vallják be a kollégák. Világnézetiileg semleges oktatás pedig nem létezik, noha voltak, és lesznek is törekvések ennek megvalósítására. Ha már apedagógia sem közöl alapigazságokat, és nem ad iránymutatást a gyermekek számára, akkor kezdhetünk megijedni. Abba nem mennék bele, hogy mely rendszer mit tartott, és mit tart igazságnak, de azt tudom, hogy én vallástanárként, vagy hivatalos nevén nevezve a gyermeket hittanár nevelőként, és hittanoktatóként mit tartok igaznak, és mit próbálok képviselni a diákjaim felé. Számos szolgatársammal együtt azt a könyvet tartjuk zsinórmértéknek, mely Isten egyértelmű kijelentését tartalmazza. Bizonyára többen rájöttek az olvasók közül, hogy a Bibliáról van szó. Jöhet bármilyen rendszer, vagy trend, Isten most, és mindörökké ugyanaz, így a Bibliában megírt dolgok is.
Pár hete Öcsödön jártunk szolgatársaimmal, ám erről egy külön bejegyzésben írnék részletesen.
Ebben a hónapban pedig szabadságon vagyok, melyet próbálok pihenésel, de mégis tartalmasan eltölteni. Igyekszem pótolni azokat a találkozásokat, melyek időhiány miatt meghiúsultak eddig. Múlthéten jelen lehettem egy barátom mennyegzőjén is, melyről szintén egy külön bejegyzésben szeretnék írni, mert pár mondatban méltatlan lenne összecsapni az esemény részleteit.
Elmondható tehát, hogy tartalmas ez a hónap, és egyben jó lehetőség a feltöltődésre, hogy aztán újult erővel indulhassak neki az új tanévnek.
Főnököm, kíváncsi vagyok Dórival együtt a bejegyzésre, amit a menyegzőről írsz.
VálaszTörlés