Egy áldott mennyegző margójára

Augusztus másodikán volt az a nap, melyről hosszabban szeretnék írni. Elsősorban nem a nap konkrét történéseiről szeretnék

megemlékezni, hanem az egész esemény mondanivalójáról, lényegéről próbálok pötyögni.
Egy jó barátom mennyegzőjén vehettem részt. Csodálatos érzés volt együtt örülni barátommal. Szerintem legalább úgy

izgultam, és várakoztam, mint maga a vőlegény, és a menyasszony.

a Károly körútnál találkoztunk Péterrel, akit még régről ismerek, hiszen sokat túráztunk együtt, mikor még a második

kutyámmal közlekedtem. Péter volt a túravezető azokban az időkben, tehát ő döntötte el, menyire legyünk megizzasztva azon

az adott túrán.

Mivel a vőlegény, és a menyasszony is Adventisták, így egy gyülekezeti teremben zajlott le az egyházi szertartás. Szolgált

a gyülekezet énekkara is, és verseket is hallhattunk, de a legütősebb az ünnepi Igehirdetés volt.

Az Ige, mely alapján szólt hozzánk a lelkipásztor: (Én: 8,6.) "Tégy engem, mint pecsétet a szívedre, mint pecsétet a

karodra! Bizony, erős a szeretet, mint a halál, legyőzhetetlen a szenvedély, akár a sír. Úgy lobog, mint a lobogó tűz,

mint az ÚRnak lángja."

Ugyanez az Igeszakasz szerepelt az esküvői meghívóban is, és bizony akkor is szíven talált. Emlékeztet egy időszak

kezdetére az életemben, mely aztán csúnya véget ért, de persze ettől függetlenül a mondanivaló örökérvényű marad. Az a

szeretet, melyet valóban az Úr gerjeszt a szívekben, a halálnál is erősebb, és soha el nem múlik. Ha pecsétként a másikat,

az általunk szeretett nőt, vagy férfit a szívünkre tesszük, az már maga az elköteleződés. Jóval több tehát az Úr színe

előt megkötött házasság, mert míg a polgári házasság csupán szerződés, addig az Úr előtt kötött frigy szövetség.

Olvasunk ebben a versben szenvedélyről is, mely két szerelmes ember közt természetes dolog, de akkor, ha mély érzelmek

táplálják, és nem pillanatnyi hóbort. Mivel ebben az esetben két felnőtt, érett személyiség házasságkötéséről van szó, így

a fellángolás, és a hóbort lehetőségét elvethetjük.

Hogyan tartható fenn ez a szeretet? Fontosak a beszélgetések, a problémák kibeszélése, és a megoldáskeresés együtt. Senki

sem mondta, hogy csupa boldogság vár a házaspárra, de a lényeg abban rejlik, hogy milyen szemlélettel állnak az adott

problémához. Ha együtt, összefogva keresik a megoldást, akkor bizonyára rá is találnak majd, ha nem is könnyen. Az pedig

komoly reménység lehet, hogy a keresztény, keresztyén házasságban nem csak ketten vannak, hanem Istent is behívják a

kapcsolatukba a házastársak, így nincsenek egyedül.

Volt egy rész a beszédben, ami szerintem mindenkiben megállította a levegőt egy picit. Azt mondta ugyanis igen komolyan a

lelkipásztor, hogy nem akar ünneprontó lenni, de ha azért szeretnének barátomék házasságot kötni csupán, hogy ők boldogok

legyenek, akkor felejtsék el! Mielőtt mindenki szívrohamot kapott volna, a csattanó is elhangzott, hogy bizony a cél az,

hogy a másikat boldoggá tegyük. Ha mindkét fél célja az, hogy a másikat boldoggá tegye, akkor mindketten profitálnak

érzelmileg ebből a szövetségből.

Ha pedig nagyon nehéz lenne ébren tartani a szeretet lángját, akkor ajánlotta a lelkész elolvasásra a szeretet himnuszát.

Ezt követően részletesen elmondta a lelkész, hogy miként ismerkedett meg Viktor, és Dóri, miként alakult köztük szerelemmé

az egymás iránti kíváncsiság.

Én magam nem voltam még, és nem is vagyok házas, de szeretnék megélni egy ilyen Istentől megáldott házasságot. Szó sincs

rózsaszín ködről, hiszen volt már párkapcsolatom, tehát tudom, hogy milyen buktatók lehetnek, de a problémákat megoldani

kell, és nem megfutamodni előlük. Könnyebb abban a tudatban nekilátni a megoldásnak, hogy ketten küzdenek még velem. A

házastársam, és Isten.

az egyházi szertartás után, átmentünk egy másik terembe, ahol kis szeretetvendégségben vehettünk részt, majd akik meghívást

kaptunk, indultunk a vacsorára, egy kőbányai étterembe.

Az étteremben élő zene fogadott minket, és hamar jó lett a kedve mindenkinek. Barátom a mi asztalunkhoz is leült, és

oldottan beszélgettünk. Igyekeztem kifejezni örömömet, mert az igaz barát tud együtt örülni a barátjával akkor is, ha neki

éppen nem úgy alakultak eddig a dolgai, ahogy szerette volna. A hangsúly pedig az eddigen van, hiszen a jövőt nem látjuk

előre, és isten látja minden szükségünket.

Éjfél körül taxit hívott nekem barátom, és haza is tértünk lucky-val. Azért volt szükség fuvarra, mert éjjel már nem tudtunk volna tömegközlekedéssel bonyodalmak nélkül hazajutni.

Csodálatos volt együtt örülni barátommal, és menyasszonyával. A vacsoránál Viktor nagyon biztosan mondta, hogy legközelebb már az én esküvőmön szeretne ünnepelni. Az bizonyos, hogy nem maradhat majd ki a vendégek sorából feleségével, de egyelőre még nincs ilyesmiről szó. Az a mondás azonban igaz, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, tehát nem tudhatom, mit hoz a jövő.

Kevésbé fontos, de számomra azért mégis az, hogy utólag nagyon megdicsérte Luckyt barátom, és említette, hogy a vacsorának helyet adó étterem vezetője is külön kiemelte, hogy Lucky milyen fegyelmezett volt.

Dicsőség tehát Istennek ezért a napért, és az Ő gazdag áldását kívánom az örökifjú párra!