Az öcsödi Igehirdetés

áhítat Lukács 18,35-19,1 alapján. Ének: Mré: 167. ének, első versszak.

„Kegyelem nékünk, és békesség istentől a mi Atyánktól, és az ő Szent fiától, az Úr Jézus Krisztustól!”

Próbáljuk meg elképzelni, hogy Jézus korában hogyan is élhetett egy fogyatékkal élő ember! A közfelfogás szerint, a vakság, és más egyéb fogyatékosság nem volt más, mint isten büntetése, tehát lényegében átkozottnak tekintették ezeket az embereket, akiket lehetőség szerint kerülni kellett, de még gondolati szinten sem fogalmazódott meg az akkori emberben, hogy egy vak ember képezhető lenne, vagy képes lehet önálló, értékes életre. Nem maradt más megélhetési forrás ezeknek az embereknek, csak a koldulás. Akinek megesett a szíve rajta, adott neki kis pénzt, vagy ételt, de egyéb támogatásra nem nagyon számíthatott az akori társadalom részéről egy vak, vagy mozgássérült ember. Jézus próbálja meg később a tanítványokkal megértetni, hogy a született vak ember állapota nem büntetés, hanem rajta keresztül mutatkoznak meg isten cselekedetei. (Jn: 9,2-9,3.) 9,2 „Tanítványai megkérdezték tőle: „Mester, ki vétkezett: ez vagy a szülei, hogy vakon született?” 9,3. „Jézus így válaszolt: „Nem ő vétkezett, nem is a szülei, hanem azért van ez így, hogy nyilvánvalóvá legyenek rajta Isten cselekedetei.”

A jerikói vak embernek még a nevét sem tudjuk, de arról komoly képet kaphatunk, hogy egy bátor emberről lehet szó. Nyilván rájött, hogy abból az ördögi körből, melyben él a vaksága miatt, csak úgy szabadulhat ki, ha meggyógyul. Hozzá is eljutott Jézus híre, hogy embereket gyógyít meg, mert Isten fiaként van rá hatalma, így megpróbálja leszólítani, mivel vesztenivalója nincs. Csitítják, de ő csak Jézusért kiált, mert minden reménysége benne van.

Jézusnak nem derogál egy vak emberrel beszélni, sőt egy kérdést szegez neki rögtön, hogy mit tegyen vele, mit szeretne? Vajon miért kérdezi ezt meg tőle? Nem evidens, hogy látni szeretne ez a vak koldus? Azt gondolom, Jézus előre vetítette azt a beállítottságot, melyet magam is vallok, noha abban a korban érthetetlen lett volna talán. Abban a korban csak úgy válhatott élhetővé a jerikói vak ember számára az élet, ha meggyógyul a szeme, de akár azt is kérhette volna, hogy adjon neki olyan lelkületet, akora erőt, hogy elfogadja az állapotát, és ebből hozza ki a legtöbbet. Nem tudjuk, hogy születése óta vak volt-e ez a férfi, vagy csak később vakult meg, mert egy születése óta vak ember lényegében ebben nő fel, a látás élménye akár traumaként is hathat számára. Jézust valóban érdekli ennek a vak embernek a gondolata, vágya. Tisztában van azzal, hogy ennek a vak embernek csupán a szemével van probléma, de értelmileg nem sérült. Az emberi előítéletek ugyanis a mai napig léteznek, legfeljebb átalakultak kissé. Ma már nem tekintik bűnnek a fogyatékosságot, de elképesztő tévhitek élnek bizonyos emberek fejében. Ezekre kitérünk majd az érzékenyítő programunk során.

Jézus, tehát teljesíti a vak ember kérését, mert látja, nagy hite van. Több alkalommal is találkozunk a Szentírásban azzal, hogy Jézust megindítja, ha egy emberben igaz hitet lát. Előtte nincs helye színlelésnek, ő egyértelműen látja, hogy mi rejlik a szívünkben, milyen szándékkal fordulunk hozzá. hittanosaimnak szoktam mondani, hogy Isten nem italautomata. Nem azon az elven működik az ő oltalma, hogy mi kérünk valamit, bedogjuk a pénzt, és érkezik a kívánt ital. Van, hogy nem adatik meg rögtön, amit szeretnénk, vagy más formában kapjuk meg, mert Isten tudja, mire van szükségünk, mi szolgál a javunkra. A történetünkben szereplő vak ember megkapta, amit kért, mert egyrészt hittel kérte, másrészt pedig a javára szolgált abban a közegben, hogy látó ember lett.

Mi a helyzet ma? Vajon ma is a látását kérné vissza ez a vak ember? Eltudom képzelni, hogy inkább azt kérné talán, hogy eltudja fogadni az állapotát, és ma már valóban adottak azért a legtöbb országban a lehetőségek arra, hogy egy vak ember minőségi, értelmes életet éljen. Kétségtelen, hogy országonként, régiónként más a helyzete a fogyatékos embereknek, de a technika rohamos fejlődése csak tágítja a vakság okozta korlátokat. Az persze megint más téma, hogy az adott ember ezt mennyire képes kihasználni, mennyire leleményes, mennyire hajlandó tanulni, és fejleszteni magát. Az egész kulcsa az önelfogadás, valamint az önsajnálat száműzése. Örvendetes, hogy Jézus sem sajnálattal fordul ebben az esetben a vak ember felé, hanem partnerként kezeli, akinek becsüli a hitét, és még a véleményére is kíváncsi. Megtehette volna, hogy minden kérdezés nélkül meggyógyítja, vagy magára hagyja, de inkább beszélgetést kezdeményezett a vak emberrel, aki egyébként az akkori társadalom egyik számkivetettje volt, mert bűnösnek hitték, aki megérdemli a sorsát. Felmerül a kérdés, ki volt az igazán vak?

Imádság, majd az úrtól tanult imádság elmondása, végül áldás.