Július 28-án jött el az a nap, mikor is Öcsödre utaztam néhány szolgatársammal, hogy áhítatot, és érzékenyítő programot tartsunk az ottani Református gyülekezet gyerkőceinek, és az őket felügyelő testvéreknek. Sokan vitatkoznak azon, hogy mely korcsoportokat érdemes érzékenyítéssel ostromolni. Az én tapasztalatom az, hogy bármely korcsoport megszólítható, csak a módját kell megtalálni annak, hogy közelebb vigyük hozzájuk a témát. Az esetek többségében előkészítheti a programot egy áhítat, mely igei alapon ráhangolja a hallgatóságot a témára.
Reggel hét körül indultunk kisbuszunkkal a helyszínre. Alapvetően jókedvűen vágtam neki ennek a napnak, mert reméltem, hogy sikerül egy kis lépést tennünk afelé, hogy gyülekezeteinkben is elfogadják a fogyatékos embereket olyannak, amilyenek. Volt lehetőségem aludni is kicsit az út során, amire szükségem volt, hiszen friss akartam lenni az áhítatra, amit én tartottam, Isten kegyelméből.
Féltíz körül értünk az öcsödi gyülekezetbe. A parókia konyhájába mentünk először, ahol kis reggelivel vártak minket. Lucky ügyesen helyet keresett nekem az asztalnál, majd fegyelmezetten a lábamhoz feküdt. Hamar kiderült, hogy pár éve jártam már ezen a helyen, mégpedig a Református Vakmisszióban töltött szolgálatom idején. Valami különös, nosztalgikus érzés töltött el, mikor emlékeztetett Nagytiszteletű Asszony erre a régi látogatásra. Pár éve nem is sejtettem, hogy egyszer ismét szolgálhatok ebben a gyülekezetben majd.
Elérkezett az idő, készülődnünk kellett a szolgálatra. Átmentünk a templomba, ahol az áhítatot tartottam, és Robi, siket kollégám is megtarthatta előadását, tolmács közreműködésével, aki ezúttal is Helga volt, a munkahelyi segítőnk. Igehirdetésem szövege, egy külön bejegyzésben kap majd helyet.
Az áhítat, és az előadás után, az érzékenyítésé volt a főszerep. Több állomáson vártuk a gyerekeket, és hozzátartozóikat, hogy minél színesebb képet kaphassanak a vakok, siketek, mozgássérültek mindennapjait illetően. Mindig hangsúlyozzuk, hogy minden ember egyedi, és megismételhetetlen, tehát amiket bemutatunk, főleg általánosságok. Ha a beszélgetések során úgy alakul, a személyes életünkbe is betekintést nyerhetnek, egy bizonyos határig természetesen. Egy ilyen érzékenyítő program is kiváló lehetőség a bizonyságtételre, ha olykor burkoltan is.
Az érzékenyítés után kicsit elfáradtunk, de felélénkített minket a bőséges ebéd, mellyel vártak minket, és a jó hangulatú beszélgetés. Isten útjai kifürkészhetetlenek, tehát megeshet, hogy járok még ebben a szeretetteljes gyülekezetben.
A búcsúzás előtt megismerkedhettem még egy akkor kilenc hetes Magyarvizsla kölyökkel, akit Baltazárnak hívnak. Hihetetlen aranyos volt. Egy plüskutya érzetét keltette tapintásra bennem, a rövid szőrével.
Jó érzés volt megpihenni itthon, egy ilyen mozgalmas nap végén. Nem tudhatjuk, hogy milyen eredménye volt pontosan a szolgálatunknak, de kár is ezen töprengeni talán. A lényeg, hogy ott voltunk, szolgáltunk Isten dicsőségére, és csak reménykedhetünk abban, hogy valami megmozdult a szívekben, és a fejekben. Szolgatársaimmal azt próbáljuk kommunikálni a külvilág felé többek közt, hogy nem csak fizikai értelemben szükséges az akadálymentesítés, hanem a fejekben is elengedhetetlen ez a folyamat. Azt gondolom egyetértve Jakab Miklós Nagytiszteletű Úrral, aki már sajnos nincs köztünk, hogy egy gyülekezet milyenségét az is meghatározza, hogy van-e a tagok közt fogyatékos ember, és hogy viszonyul a fogyatékos testvérekhez. Ahogy Isten előtt sem a fizikai épség a fontos, úgy a gyülekezeteinknek sem szabad gondozottként, sajnálatraméltó szerencsétlenként tekintenie a fogyatékos embereket. Nem véletlen, hogy ezt ilyen konkrétan kihangsúlyozom, hiszen a mai napig általános szemlélet, hogy a fogyatékosokat gondozni, és segíteni kell, de az fel sem merül senkiben, hogy az adott fogyatékos ember is lehet segítő, aktív tagja a gyülekezetnek. Ezzel együtt őszintén remélem, hogy vannak már olyan gyülekezetek Egyházunkban, melyek rácáfolnak erre a megállapításomra, mert akkor ezen a területen is munkálkodni kezd a Szentlélek talán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése