Ugyan van még pár nap addig a napig, mely bejegyzésem célkeresztjében áll, de egy hírlevélben szereplő reklám végképp kihozott a sodromból, így most hamarabb érkezik az aktuális kifakadásom a Valentin nappal kapcsolatban. Egészen pontosan arra szólított fel az említett hírlevél, hogy lepjem meg kedvesemet Valentin napon. Először is miért alap az, hogy mindenkinek van aktuálisan kedvese? Biztosra veszem, hogy a hozzám hasonlóan egyedül élő férfiak, és hölgyek szintén felszisszennek erre a felhívásra, mert sajnos ebben a világban nem alapértelmezett opció az, hogy mindenkinek van párja. Amikor pedig volt párom, nem csupán valentin napon igyekeztem meglepetést, és örömöt okozni, hanem spontán, amikor azt éreztem, hogy itt az idő feldobni a kapcsolatot valami kis színes csodával, ami nem feltétlenül ékszer, hanem valami olyan dolog, aminek örül a másik, és biztosan tudom, hogy örül, mert megismertem, amennyire csak lehetett, és engedte. Az már más lapra tartozik, hogy lesz-e még az életemben olyan nő, akit anynira megszeretek, és annyira elnyeri a bizalmamat, hogy ilyen dolgokra vetemedjek ismét. Túlságosan sok sebet kaptam, de magam nehezen, vagy egyáltalán nem vagyok képes gyógyítani ezeket a sebeket, ám Isten előtt semmi sem lehetetlen. Azért merészelek írni mégis ezekről a dolgokról egyedül élő férfiként, mert éltem párkapcsolatban, és mindegyikben igyekeztem megélni a spontanaitást, melybe a kis meglepetések is bele tartoztak, de a Valentin nap nem volt részük. Ha egy pár tagjai tudatosan figyelnek egymásra, minden nap a szerelmesek napjává tehető számukra, és párjuk számára, ez még pénzt sem igényel sokszor, csak a szándék, és az indíttatás a fontos. Annál nagyobb elégtétel pedig nincs, mikor az általunk szeretett illető tényleg örül, sugárzó mosolyával pedig minket is a fellegekbe repít.
Én tehát a reklámokkal ellentétben azt szorgalmaznám, hogy ne csak valentin napon lepjék meg kedvesüket az olvasók, hanem amikor csak lehetőség adódik rá! Ne csak addig legyen fontos számunkra a másik szív, míg megismerjük, hanem mindenkor! Ha ehhez tartanánk magunkat, jóval kevesebb kapcsolat szenvedne hajótörést, mint manapság. Így tehát nem boldog valentin napot kívánok a pároknak, hanem inkább azt, hogy minden nap legyen számukra a szerelmesek napja! Ennek megvalósulása már a párok tagjain múlik. Ettől persze lesznek konfliktusok, és problémák, de együtt könnyebb minden terhet cipelni, mint egyedül beleroppanni a cipelésbe. Vannak emberek aztán, akik mégis egyedül kénytelenek húzni az igát, de ettől még az előző mondat helytálló, hiszen társas lényeknek lettünk teremtve.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése