Nagyböjt idején

Elérkezett nagyböjt ideje. Számtalanszor írtam már az évek során erről az időszakról, ám ezúttal komoly tanulságokat sikerül levonnom az élet nagy dolgairól, melyek talán tovább csiszolják jellememet, személyiségemet. Elfelejtettem olykor tekintetemet az égre helyezni, és sajnáltattam magam. Így volt ez akkor is, ha tagadtam ezt. Sajnáltattam, és sajnáltam magam, ami nem vitt előre, csak sűlyedtem a mocsárba szép módszeresen. Nem mintha nem mentem volna sok nehézségen keresztül, és nem tarkítanák sebek lelkemet, de azon emberek véleményére kell adnom, akik segíteni szeretnének, és nem hátráltatni. Ehhez persze zhozzátartozik az is, hogy az engem szándékosan hátráltató, rúgdosó embereket ignorálni fogom az életemből addig, míg nem mutatnak változást. Ha én tudtam, és tudok változni Isten segedelmével, más is tud, ha akar. Ezen az úton viszont csak akkor lehet elindulni, ha belátjuk, hogy szükségünk van a változásra, megújulásra. Többen mellettem vagytok, és voltatok, amit nem fogok elfelejteni, de szeretném elfelejteni azokat a megnyilvánulásokat, melyek rúgtak rajtam, mikor vérző lélekkel feküdtem a földön. Őszintén remélem, hogy többünknek sikerül megtisztulva várni a feltámadás ünnepét. Tükröznünk kellene azt a szeretetet, amellyel Isten szeretett, és szeret minket.

Sok módja lehet a böjtölésnek, hiszen van, aki nem eszik húst, van, aki megvon magától valami olyan tevékenységet, amit egyébként szeret végezni, de a lényeg a megtisztulás. A keresztény, keresztyén hívők arra emlékeznek, ahogy én is, hogy Jézus negyven napig böjtölt a pusztában, ahol megkísértette a gonosz. Nem gépeltem el, a gonosz kísért meg minket is, és nem Isten. Mivel Isten maga a jóság, és szeretet, így ő nem kísérthet minket, de addig megkísérthetők vagyunk, míg szóba állunk a kísértővel. Nekem is könnyebb volt hibáztatni másokat főállásom elvesztése miatt, mint, hogy elfogadtam volna, mert minden napnak megvan a maga baja. Isten útjai pedig kifürkészhetetlenek, hiszen a legváratlanabb pillanatban kaptam egy állásajánlatot. Ebben is, és még számtalan dologban fellelhető Isten mérhetetlen kegyelme. Igyekszem élni vele, és nem visszaélni.