Most, hogy lassanként eltelik az első negyedév, kezd egyértelművé válni számomra a tény, hogy bizony ez az év sem lesz a kedvencem. Elküldtek a főállásomból, Nagymamám sincs jó állapotban, tehát újabb küzdelmek várnak rám. A főállásommal kapcsolatban nem írnék többet, mert esetleg támadási felületet nyújthatnék azon jóakaróimnak, akik bizonyos bejegyzéseimet megforgatták már kellőképpen. Nagymamám álapotát pedig érzelmi okokból nem fogom taglalni.
Mivel megszűnt főállásom, nem maradt más, mint csatlakoztam az álláskeresők népes táborához ismét. Szűk három hetes tapasztalataim nem pozitívak, és sajnos azt kell írjam, hogy érdekképviseleteink is tehetnek arról kicsit, hogy Magyarországon továbbra sincs rend a munkáltatók fejében. Nem titok, hogy terjedőben van a távmunka, elegánsabb nevén homeoffice hazánkban is. Ez remek alternatíva lehet azoknak, akik olyan településen élnek, ami nehezen megközelíthető, vagy az egészségi állapotuk nem teszi lehetővé a munkába történő bejárást, de szeretnének megélni valamiből, viszont a magamfajta önállóan közlekedni tudó, és akaró, a társadalomban valóban résztvenni szándékozó vak emberek számára elszigetelő, és kirekesztő. A munkáltatónak persze előnyös a dolog, hiszen nem kell irodát, megfelelő munkakörülményeket, eszközparkot biztosítania a fogyatékos munkavállaló számára, és még nyugodtan is alhat, hiszen ő alkalmaz megváltozott munkaképességű személyeket, tehát a büntetést nem kell megfizetnie, és még jó fej is, és szociálisan érzékeny. Munkakeresőként nem tudok elmenni amellett, hogy érdekképviseleteink fórumain mostanában távmunkákról szóló hirdetéseket látni, vagy az általuk meghirdetett álásokat, melyek közt olvastam olyat is, mely nem volt egyértelműen megfogalmazva. Ragozhatnám még a dolgot, de egy mondatban összefoglalható a lényeg: Nincs rend a fejekben Magyarországon a fogyatékos személyek foglalkoztatása terén sem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése