Elérkezett a nagy nap, a védés napja. Reggel levittük Luckyt a közeli erdőbe dolgára, majd ejtőztünk még kicsit, de gyorsra kellett fognunk az ebédet, ugyanis koradélután már az egyetemen kellett lennünk. Lucky ezúttal is sokat vezetett, nagyon ügyes volt. A megállót is megtalálta, pedig itt másképp néznek ki a megálótáblák, és az elhelyezésük is különbözik az otthoniaktól. Hamar talált helyet a buszon is a megfelelő parancsra, pedig más elrendezésűek itt a buszok kicsit.
Az egyetemen vártunk néhány percet, majd elkezdődött Bátyám előadása. Háromnegyed órát beszélt a disszertáció témájáról angolul, nagyon magabiztosan. Nem túlzok, ha azt írom, hogy levette a bizottság tagjait a lábukról. Nem is kérdezgették utána sokáig, így hamar átadhattuk magunkat az önfeledt ünneplésnek, hiszen megkapja a doktori címet Testvérem.
Az ünneplés után indultunk is Tibiékhez, most pedig pihengetünk, beszélgetünk, netezgetünk kedvünkre. Hihetetlen érzés volt megtapasztalni, hogy a szemem előtt válhatott valóra egy álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése