Elérkezett az idő, végre kiutazhattam Bátyámhoz, mert holnap esedékes a doktori védése. Egy közös jó barátunkkal, és Lucky-val vágtunk neki az útnak. Kb. tizenöt éve nem repültem, így némi izgalommal pakoltam be csomagjaimat, és indultam útnak.
A reptérre Józsi barátom Édesapja vitt ki minket kocsival, majd megkezdődtek a szokásos vizsgálatok, amiket rendesen ki is bővítettek a biztonság érdekében. Míg látó barátomat röntgennel világították át, engem egy némileg izzadtságszagú fazon tapogatott át, de a szó legszorosabb értelmében. Nyilván másképp álltam volna a dologhoz, ha hölgyemény vizsgált volna, ami nyilván nem valósult meg, és csak a helyzet kifigurázásaként írtam le.
A tapogatózás után hamar a tranzitban találtuk magunkat, ahol bő másfél órát várakoztunk, de eltelt az idő. Lucky szépen vezetett a reptéren belül, pedig nem volt könnyű dolga abban a tömegben, és labirintusban.
A gépben szűkös helyünk volt, de megoldottuk az elhelyezkedést, majd némi késéssel, de felszálltunk. Számomra mindig egyszerre kicsit ijesztő, és mégis felemelő, mikor a kifutópályán felgyorsul a gép, majd egyszer csak emelkedni kezd, és elhagyja a talajt. Hasonló hangulata van a landolásnak is, mikor érezhetően átszeli a repülőgép a felhőket, hogy utat törjön magának.
Bő két órás repülés után megérkeztünk Koppenhágába, majd össze is futottunk Bátyámmal, aki már várt ránk a kijáratnál. Ebédeltünk egyet egy a reptérhez tartozó gyorsétteremben, majd indultunk testvéremékhez. Utunk során elengedtük Luckyt két helyen is, hogy legyen ideje, és lehetősége kimozognia magát az út után, és persze dolgait is elintézte.
Külön bekezdést érdemel a közlekedés, és a Dán emberek mentalitása. Pozitívum, hogy minden metróállomáson van lift, ahogy a hévnél is, és a liftekben Braille írással is kint vannak a gombokon a jelzések. Találkozhattam a már megszokott vezetősávokkal, és pöttyökkel is, amik ismerősek voltak legalább. Zebrán való átkelésnél simán átengednek az autók, még legalábbis nem tapasztaltam a nálunk időnként még előforduló elénkkanyarodást, és egyéb nyalánkságokat. Ami viszont furcsa, hogy simán megállnak bambán előttünk, és nem veszik a lapot, hogy szeretnénk őket kikerülni, vagy adott esetben szeretnénk mi is kiszállni a liftből.
Bátyámékhoz érkezve megpihentünk, hiszen húzós napunk volt. Vacsoráztunk, beszélgettünk, és lélekben készülünk a nagy napra, a védésre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése