Elérkezett az idő, ismét búcsút int a nyár. Búcsút int az az évszak, mely tele van pezsgéssel, a forrósággal felhevít testet lelket, s a szabadság érzését nyújtja. Számomra elhozta a komolyabb sportolás lehetőségét is azzal, hogy bevállalta a Box akadémia két vezetője edzésemet, a Nem Adom Fel alapítvány közbenjárásával. Jelen volt szinte az egész nyár során a negatív pólus is, hiszen nyomoztam fogadott Papám után, látogattam őt, majd ő is eltávozott oda, ahol már nincs szenvedés, betegség, fájdalom. A helyzetből adódóan ezúttal is kimaradt a vízparton önfeledt ejtőzés, és egyébb nyalánkságok, de valakinek toppon kellett lennie, és ismét engem ért ez a megtiszteltetés.. A helyzet mellékhatása, hogy míg mások feltöltődve vágnak neki az ősznek, és az új tanévnek, én lelkileg némileg lerongyolódva próbálom tartani a lépést a tömeggel.
Itt van az ősz, mely az elmúlás évszaka. Erősíti azt a tényt, hogy földi vesszőfutásunk véges, ezért örülni kell minden pillanatának, és becsülni kell az értékesebb momentumokat. A tanévvel folytatódik szolgálatom is a hittanoktatásban, mely az életem, ahogy minden egyházi szolgálat az volt, amit végeztem míg egy részét ki nem csavarták a kezemből. Nem célom ítélkezni, mert hiszem, hogy akik ellehetetlenítettek, majd megkapják méltó jutalmukat, de kétségtelen, hogy megkeseredtem a történtek hatására kissé. Megtépázott az a felismerés is, mely szerint olyan nőért adtam martalékul a szívemet, aki a negyedét sem érdemelte volna meg, de ugyebár a szeretet nem érdem szerint adatik, csak szimplán adatik, és van. A helyzetet némileg tovább facsarja az a tény is, hogy érzelmi meggyötörtségemből fakadóan pont azt engedem nehezen magamhoz, aki ténylegesen szeret, de ez nem tudatos. Az elmúlt évek ércessé tettek, mert talpon kellett, és kell maradnom, de jó lenne újra megtalálni azt az érzelmes énemet is, mely ugyan sebezhetőbbé tesz, de elviselhetőbbé is talán.
Maradt tehát a szolgálatom a hittanoktatásban, a két állásom, melyeket muszáj tartanom a végsőkig, és a barátikör, mely elvisel, és elfogad, és derék vakvezető kutyám, aki valóban úgy fogad el, ahogy vagyok, Istenhez hasonlóan. Emberek támadhatnak hibáimon keresztül, de Isten, és Lucky soha sem teszik ezt, csak egyszerűen szeretnek akkor is, ha meg sem érdemlem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése