Látszólag egy szempillantás alatt röppent el ez az esztendő is. Tisztán emlékszem, hogy tavaly bizony még egyedül töltöttem a Szilvesztert, és az idei év első napját is. Sejtelmem sem volt még arról, hogy mit hozhat a 2019-es év, de ma már tudom, hogy igazi hullámvasút alakult a történések sorából. Következzék hát egy afféle számvetés, mi is törrtént..
Januárban a munkahelyen értekezlettel nyitottunk, ahol is kiderült, hogy hat órába tettek, így több fizetésre számíthattam. Teljesen átvettem a központos, ügyfélszolgálatos munkát, ami komoly felelősség volt, de egyben kihívás is. Ekkor még nem sejtettem, hogy húzós fordulatot vesznek a dolgok az év végére. Januárban volt a 39-edik szülinapom is, amit az Archive tagjaival ünnepeltünk. Szembesültem azzal a ténnyel is, hogy egy évem van már csupán a bűvös negyvenig, amit érdemes kihasználni. Majd idővel kiderül, hogy jól sáfárkodtam-e az időmmel ténylegesen, vagy esetleg eltékozoltam egy részétt..
A téli hónapok elteltek szépen, komolyabb események nélkül. Időnként volt lehetőségem együtt szolgálni Lórival, ami mindig örömmel tölt el. Bátran állíthatom, hogy a Siketmissziónál voltam hivatásom csúcsán. Isten tudja csak, hogy lesz-e még ilyen időszak az életemben.
Tavasszal megpályáztam sokakkal együtt egy Iphone 7-est a Távszem project keretében, és nyertem. A mai napig nagyon örülök az elnyert telefonnak, mert naponként komoly segítséget nyújt a mindennapokban, ahogy maga a Távszem is. Közben éreztem, hogy kezdek mentálisan kimerülni, valamint az Oflák vizsgálatán is jelezték, hogy javasolt pszichológus felkeresése. Nem volt könnyű rászánni magam, de végül szakemberhez fordultam, akivel a mai napig is együtt dolgozunk életem traumáinak feldolgozásán. Elkezdtem járni rehabtanárhoz is, hogy önálóságomat tovább növelhessem. Megtanultam többek közt vasalni is.
Nyáron volt ismét lehetőségem együtt nyaralni volt évfolyamtársaimmal, ami örömmel töltött el. Ezúttal nem csupán két napot töltöttünk Szóládon, hanem egy egész hetet. Sokat úsztam a Balatonban, utolsó este pedig építő beszélgetésem volt Dezsővel. Amikor pedig ténylegesen eldöntöttem, hogy rendbe teszem az életemet, felbukkant szinte a semmiből Anna, aki gyermekkori szerelmem volt, de évtizedekre megszakadt köztünk a kapcsolat. Még ma is hihetetlen, de ott tudtuk folytatni szinte, ahol abbahagytuk annak idején, és mára egy pár vagyunk. Ágival igyekszünk tartani a barátságot, amennyire ez lehetséges, és mára már ő is megtalálta a párját, akivel tényleg boldog.
Az őszre nem lehetett panasz, hiszen sokáig volt meglepően szép idő, így volt lehetőségünk Annával több időt együtt tölteni. A munkahelyen már kezdtek vészjósló szelek fújdogálni, de még nem sejtettem, mi lesz a végkifejlet.
Elérkezett aztán a tél, és bizony magával is hozta életem újabb nehéz időszakát. December elején néhány centi hótól beállt Budapest, és persze a Máv sem hazudtolta meg önmagát. Bő két héttel az ünnepek előtt tudtam meg, hogy januártól lényegében munkanélküli leszek, és ez letaglózott teljesen. Isten persze adta mellém segítségül Annát, és a barátaimat, és persze Luckyt, de nehéz reményteli szívvel várni a 2020-as esztendőt. Több helyen bent van már az önéletrajzom, de egyetlen hely kivételével, még senki sem reagált.
Igaz a mondás, mely szerint Isten útjai kifürkészhetetlenek. Most még nem látom, hogy hová helyez majd engem az
Úr, de csak remélni tudom, hogy mindez a javamra szolgál, és mindenki megkapja a maga jussát mindenért. Zenei téren kicsit stabilizálódott a helyzet, mert megújult a Druida, és elindítottam saját projectemet is, Tom Sound néven.
Kívánok ezúton minden kedves olvasómnak áldott, kegyelemben gazdag 2020-as évet! Saját magam érdekében is remélem, hogy ami most még rejtve van, a jövendőben világossá lesz, és akkor nem emészt majd a kételkedés, és a bizonytalanság mocsara.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése