Az adventi várakozás célt ért, elérkezett a Karácsony. A próbatétel ezév végén is megérkezett, ugyanis az ünnepek előtt két héttel közölték velem, nincs szükség a munkámra a továbbiakban a Szövinél, tehát munka nélkül maradtam. Tudni kell, hogy év végén a munkáltatóknál már a fű sem nő, tehát hiába hirdetnek állásokat, reagálni vélhetően már csak januárban fognak, addig pedig eheti a fene a munkát kereső emberkét, mert ilyenkor már mindenki az egyébként megérdemelt szabadságát tölti.
Sejthető tehát, hogy némileg megkeseredve vágtam neki az ünnepnek, de szépen sikerült minden. Annánál töltöttük a Karácsonyt, mely meghittre sikeredett. Isten kegyelméből, egy héten belül háromszor is voltunk templomban. Vasárnap egyedül vágtunk neki a részben ismeretlennek, majd megismerkedtünk két hölggyel a gyülekezetből, akik a másik két alkalommal már segítségünkre voltak az eljutásban. A mai napon Úrvacsorát is tudtam venni, ami külön áldás, és öröm volt.
Ma délután felhívott Dezső barátom, aki már a főiskolás évek óta igaz szolgatársam, és barátom. A hirtelen beküvetkezett munkanélküliségemre ő is csak azt mondta, hogy ennek nyilvánvaló oka van, és talán egy sokkal jobb munka vár rám valahol, akár az Egyházon belül is. Annával, és Lucky-val pedig könnyebb átvészelni ezt a köztes időszakot, mint egyedül.
A karácsonyi ünneplés során volt részünk fadíszítésben, és főzőcskézésben is. Anna meglepett egy vízforralóval, amit már régen szerettem volna, mert teafőzőm már igen megviselt szegény.
Az ünnep pedig lassan elköszön, de akit igazán ünnepelnünk kellene, velünk jön az úton. Istentől kaptuk a legnagyobb ajándékot, mert ő úgy szeretett minket, hogy fiát adta azért, hogy örök életünk legyen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése