Rohanni látszik az idő kedves olvasók. Tisztán emlékszem még a tavalyi Adventre, és most ismét elérkezett a várakozás időszaka. Ez az időszak talán a legalkalmasabb arra, hogy rendezzük kapcsolatunkat Istennel, hogy valóban megértsük ígéretének jelentőségét. Egyházunkban evangelizációs alkalmakat tartanak, melyek arra szolgálnak, hogy hívogassák a keresőket, mert Karácsony igazi lényege Isten Igéjében keresendő. Már az Ószövetségben találunk utalásokat Isten ígéretére, és mérhetetlen szeretetére vonatkozóan. Mózes első könyvében olvashatjuk, hogy Ádám, és Éva súlyos bűnt követtek el, mellyel Isten szívét összetörték, és bizony ígéreteket tesz az Úr: "Ellenségeskedést támasztok közted, és az asszony közt. A te utódod, és az ő utódja közt. Ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod." (1Móz: 3,15.) Első olvasatra semmi köze a Karácsonyhoz ennek az Igeszakasznak, ám ez tévedés. Amint megtörtént az első bűneset, Isten elhatárolódott a bűntől, ám az embertől nem. Szentsége által a bű nnel nem válallhat közösséget, ezért tervet készített arra vonatkozóan, hogy az embert miként váltsa meg bűnös állapotából. Mérhetetlen szeretete arra vezérelte őt, hogy elküldje közénk Krisztust, a mi érdekünkben. A Sátánnak teszi meg első ígéretét, hogy bizony az embert az ellenségévé teszi, és eljön majd a Megváltó, aki eltiporja majd, és a fejére tapos. Nekünk pedig már reménységünk van az örök életre, a megtisztulásra.
Évezredek teltek el, és bár még létezik ez a földi útvesztő, látszólag a vesztébe rohan. Arról harsog minden közösségi oldal, hogy vásároljunk őrült tempóban, és persze még segítenek is nekünk a feketepéntekes akciókkal, hogy minél olcsóbban juthassunk olyan dolgokhoz, melyek idővel értéktelenné válnak, mert kiadnak egy újabbat belőlük. A karácsonyi asztalközösségnek is az anyagi részét domborítják ki a reklámok, és azokra az érzéki dolgokra helyezik a hangsúlyt, melyek elillannak, amint elfogyasztotttuk a bejglit, vagy a rántotthúst. Az egyik mobilszolgáltató fel is szólít minket, szinte hajcsárként rival ránk: "Repedjen az a bejgli!" Bevallom, szívesebben hallanék valami olyan felszólítást, inkább hívogatást, hogy szeressük egymást úgy, ahogyan Isten szeretett minket! Becsüljük meg a pillanatot, melyet együtt tölthetünk, mert ezáltal egymást is ajándéknak tekinthetjük életünkben! Ha van étel az asztalon az külön kegyelem, de isten ígéretének beteljesedése a legnagyobb ajándék, amit csak kaphattunk. Tart még a kegyelem időszaka, hát akkor éljünk a lehetőséggel! Advent időszaka remek lehetőség az Istennel való találkozásra, összekuszálódott életünk rendezésére, Isten segítségével. Már Ézsaiás próféta könyvében komoly felszólítást kapunk a várakozás méltó megélésére: "Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden
hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga
mondja ezt." (Ézsaiás 40:3-5 )
Ha ezzel a lelkülettel készülünk a Karácsonyra, értelmet nyer a várakozás. Értéke lesz minden várakozással töltött percnek, mert nem múlandó dolgokra várunk, hanem az Örökké valóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése