Év végi számvetés

Látszólag egy szempillantás alatt röppent el ez az esztendő is. Tisztán emlékszem, hogy tavaly bizony még egyedül töltöttem a Szilvesztert, és az idei év első napját is. Sejtelmem sem volt még arról, hogy mit hozhat a 2019-es év, de ma már tudom, hogy igazi hullámvasút alakult a történések sorából. Következzék hát egy afféle számvetés, mi is törrtént..

Januárban a munkahelyen értekezlettel nyitottunk, ahol is kiderült, hogy hat órába tettek, így több fizetésre számíthattam. Teljesen átvettem a központos, ügyfélszolgálatos munkát, ami komoly felelősség volt, de egyben kihívás is. Ekkor még nem sejtettem, hogy húzós fordulatot vesznek a dolgok az év végére. Januárban volt a 39-edik szülinapom is, amit az Archive tagjaival ünnepeltünk. Szembesültem azzal a ténnyel is, hogy egy évem van már csupán a bűvös negyvenig, amit érdemes kihasználni. Majd idővel kiderül, hogy jól sáfárkodtam-e az időmmel ténylegesen, vagy esetleg eltékozoltam egy részétt..

A téli hónapok elteltek szépen, komolyabb események nélkül. Időnként volt lehetőségem együtt szolgálni Lórival, ami mindig örömmel tölt el. Bátran állíthatom, hogy a Siketmissziónál voltam hivatásom csúcsán. Isten tudja csak, hogy lesz-e még ilyen időszak az életemben.

Tavasszal megpályáztam sokakkal együtt egy Iphone 7-est a Távszem project keretében, és nyertem. A mai napig nagyon örülök az elnyert telefonnak, mert naponként komoly segítséget nyújt a mindennapokban, ahogy maga a Távszem is. Közben éreztem, hogy kezdek mentálisan kimerülni, valamint az Oflák vizsgálatán is jelezték, hogy javasolt pszichológus felkeresése. Nem volt könnyű rászánni magam, de végül szakemberhez fordultam, akivel a mai napig is együtt dolgozunk életem traumáinak feldolgozásán. Elkezdtem járni rehabtanárhoz is, hogy önálóságomat tovább növelhessem. Megtanultam többek közt vasalni is.

Nyáron volt ismét lehetőségem együtt nyaralni volt évfolyamtársaimmal, ami örömmel töltött el. Ezúttal nem csupán két napot töltöttünk Szóládon, hanem egy egész hetet. Sokat úsztam a Balatonban, utolsó este pedig építő beszélgetésem volt Dezsővel. Amikor pedig ténylegesen eldöntöttem, hogy rendbe teszem az életemet, felbukkant szinte a semmiből Anna, aki gyermekkori szerelmem volt, de évtizedekre megszakadt köztünk a kapcsolat. Még ma is hihetetlen, de ott tudtuk folytatni szinte, ahol abbahagytuk annak idején, és mára egy pár vagyunk. Ágival igyekszünk tartani a barátságot, amennyire ez lehetséges, és mára már ő is megtalálta a párját, akivel tényleg boldog.

Az őszre nem lehetett panasz, hiszen sokáig volt meglepően szép idő, így volt lehetőségünk Annával több időt együtt tölteni. A munkahelyen már kezdtek vészjósló szelek fújdogálni, de még nem sejtettem, mi lesz a végkifejlet.

Elérkezett aztán a tél, és bizony magával is hozta életem újabb nehéz időszakát. December elején néhány centi hótól beállt Budapest, és persze a Máv sem hazudtolta meg önmagát. Bő két héttel az ünnepek előtt tudtam meg, hogy januártól lényegében munkanélküli leszek, és ez letaglózott teljesen. Isten persze adta mellém segítségül Annát, és a barátaimat, és persze Luckyt, de nehéz reményteli szívvel várni a 2020-as esztendőt. Több helyen bent van már az önéletrajzom, de egyetlen hely kivételével, még senki sem reagált.

Igaz a mondás, mely szerint Isten útjai kifürkészhetetlenek. Most még nem látom, hogy hová helyez majd engem az
Úr, de csak remélni tudom, hogy mindez a javamra szolgál, és mindenki megkapja a maga jussát mindenért. Zenei téren kicsit stabilizálódott a helyzet, mert megújult a Druida, és elindítottam saját projectemet is, Tom Sound néven.

Kívánok ezúton minden kedves olvasómnak áldott, kegyelemben gazdag 2020-as évet! Saját magam érdekében is remélem, hogy ami most még rejtve van, a jövendőben világossá lesz, és akkor nem emészt majd a kételkedés, és a bizonytalanság mocsara.

Eljött hát Karácsony

Az adventi várakozás célt ért, elérkezett a Karácsony. A próbatétel ezév végén is megérkezett, ugyanis az ünnepek előtt két héttel közölték velem, nincs szükség a munkámra a továbbiakban a Szövinél, tehát munka nélkül maradtam. Tudni kell, hogy év végén a munkáltatóknál már a fű sem nő, tehát hiába hirdetnek állásokat, reagálni vélhetően már csak januárban fognak, addig pedig eheti a fene a munkát kereső emberkét, mert ilyenkor már mindenki az egyébként megérdemelt szabadságát tölti.

Sejthető tehát, hogy némileg megkeseredve vágtam neki az ünnepnek, de szépen sikerült minden. Annánál töltöttük a Karácsonyt, mely meghittre sikeredett. Isten kegyelméből, egy héten belül háromszor is voltunk templomban. Vasárnap egyedül vágtunk neki a részben ismeretlennek, majd megismerkedtünk két hölggyel a gyülekezetből, akik a másik két alkalommal már segítségünkre voltak az eljutásban. A mai napon Úrvacsorát is tudtam venni, ami külön áldás, és öröm volt.

Ma délután felhívott Dezső barátom, aki már a főiskolás évek óta igaz szolgatársam, és barátom. A hirtelen beküvetkezett munkanélküliségemre ő is csak azt mondta, hogy ennek nyilvánvaló oka van, és talán egy sokkal jobb munka vár rám valahol, akár az Egyházon belül is. Annával, és Lucky-val pedig könnyebb átvészelni ezt a köztes időszakot, mint egyedül.


A karácsonyi ünneplés során volt részünk fadíszítésben, és főzőcskézésben is. Anna meglepett egy vízforralóval, amit már régen szerettem volna, mert teafőzőm már igen megviselt szegény.

Az ünnep pedig lassan elköszön, de akit igazán ünnepelnünk kellene, velünk jön az úton. Istentől kaptuk a legnagyobb ajándékot, mert ő úgy szeretett minket, hogy fiát adta azért, hogy örök életünk legyen.

A várakozás ideje

Rohanni látszik az idő kedves olvasók. Tisztán emlékszem még a tavalyi Adventre, és most ismét elérkezett a várakozás időszaka. Ez az időszak talán a legalkalmasabb arra, hogy rendezzük kapcsolatunkat Istennel, hogy valóban megértsük ígéretének jelentőségét. Egyházunkban evangelizációs alkalmakat tartanak, melyek arra szolgálnak, hogy hívogassák a keresőket, mert Karácsony igazi lényege Isten Igéjében keresendő. Már az Ószövetségben találunk utalásokat Isten ígéretére, és mérhetetlen szeretetére vonatkozóan. Mózes első könyvében olvashatjuk, hogy Ádám, és Éva súlyos bűnt követtek el, mellyel Isten szívét összetörték, és bizony ígéreteket tesz az Úr: "Ellenségeskedést támasztok közted, és az asszony közt. A te utódod, és az ő utódja közt. Ő a fejedet tapossa, te pedig a sarkát mardosod." (1Móz: 3,15.) Első olvasatra semmi köze a Karácsonyhoz ennek az Igeszakasznak, ám ez tévedés. Amint megtörtént az első bűneset, Isten elhatárolódott a bűntől, ám az embertől nem. Szentsége által a bű nnel nem válallhat közösséget, ezért tervet készített arra vonatkozóan, hogy az embert miként váltsa meg bűnös állapotából. Mérhetetlen szeretete arra vezérelte őt, hogy elküldje közénk Krisztust, a mi érdekünkben. A Sátánnak teszi meg első ígéretét, hogy bizony az embert az ellenségévé teszi, és eljön majd a Megváltó, aki eltiporja majd, és a fejére tapos. Nekünk pedig már reménységünk van az örök életre, a megtisztulásra.

Évezredek teltek el, és bár még létezik ez a földi útvesztő, látszólag a vesztébe rohan. Arról harsog minden közösségi oldal, hogy vásároljunk őrült tempóban, és persze még segítenek is nekünk a feketepéntekes akciókkal, hogy minél olcsóbban juthassunk olyan dolgokhoz, melyek idővel értéktelenné válnak, mert kiadnak egy újabbat belőlük. A karácsonyi asztalközösségnek is az anyagi részét domborítják ki a reklámok, és azokra az érzéki dolgokra helyezik a hangsúlyt, melyek elillannak, amint elfogyasztotttuk a bejglit, vagy a rántotthúst. Az egyik mobilszolgáltató fel is szólít minket, szinte hajcsárként rival ránk: "Repedjen az a bejgli!" Bevallom, szívesebben hallanék valami olyan felszólítást, inkább hívogatást, hogy szeressük egymást úgy, ahogyan Isten szeretett minket! Becsüljük meg a pillanatot, melyet együtt tölthetünk, mert ezáltal egymást is ajándéknak tekinthetjük életünkben! Ha van étel az asztalon az külön kegyelem, de isten ígéretének beteljesedése a legnagyobb ajándék, amit csak kaphattunk. Tart még a kegyelem időszaka, hát akkor éljünk a lehetőséggel! Advent időszaka remek lehetőség az Istennel való találkozásra, összekuszálódott életünk rendezésére, Isten segítségével. Már Ézsaiás próféta könyvében komoly felszólítást kapunk a várakozás méltó megélésére: "Egy hang kiált: Építsetek utat a pusztában az Úrnak! Készítsetek egyenes utat a kietlenben Istenünknek! Emelkedjék föl minden völgy, süllyedjen le minden
hegy és halom, legyen az egyenetlen egyenessé és a dombvidék síksággá! Mert megjelenik az Úr dicsősége, látni fogja minden ember egyaránt. – Az Úr maga
mondja ezt." (Ézsaiás 40:3-5 )
Ha ezzel a lelkülettel készülünk a Karácsonyra, értelmet nyer a várakozás. Értéke lesz minden várakozással töltött percnek, mert nem múlandó dolgokra várunk, hanem az Örökké valóra.