Október 23. fontos nemzeti ünnepünk. Számomra duplán az emlékezés napja, hiszen emlékezem 56 hősei mellett fogadott papámra, aki átélte, és meg is élte mindazt, ami számomra már csak történelem. Sokat mesélt az akkori Budapestről, az akkori hatalom kegyetlenségeiről, az ifjúság erejéről, mely kitört végül, és csak később tudták megfékezni. Nem áll szándékomban fenkölt szavakat írni, mert nem éltem abban a korban, melyre ezen a napon gondolunk, de egy dolog mégis fontos, mely számunkra is értéket kell jelentsen, és ez egy szóban foglalható össze, szabadság. Noha azok az idők elmúltak, az örökség a miénk, melyet becsülnünk kell.
A Szabadságot óhajtjuk, de van egy erős békjó, mely szinte a világ megteremtése óta megkötöz minket. Ez a bűn köteléke, mely látszólag feloldhatatlan, de ez tévhit, hiszen Jézus kereszthalálával, és feltámadásával darabokra törte a bűn láncait. Amit 56-os hőseink elértek csoda volt, az összefogás csodája. Más lehetne ez a világ, ha ez a szellemiség hatna át minket, de egyelőre ez még várat magára. Azt gondolom, hogy 56 azért lehetett csoda, mert Isten népünk mellett állt. gyakran erőtlenek vagyunk, vagy a ló túloldalára billenünk, és azt hisszük, mi oldottuk meg, mi vagyunk erősek a magunk nagy eszével, de ez önámítás. Őrültség volna azt írnom, hogy mindenki, aki 56-ban részt vett Forradalmunkban, és Szabadságharcunkban hívő ember lett volna, de az ügy Istennek tetsző volt feltehetően.
Tudjuk jól, hogy forradalmunkat látszólag leverték, de bekövetkezett a rendszerváltás néhány évtizeddel később. Tény, hogy most sem tökéletes a világunk, hiszen politikusaink is olyan emberek, mint bármelyikünk, de elsősorban a saját portánkon érdemes sepregetni. Fontos persze a közéletben való részvétel is, ahogy a világ dolgaiban szerzett tájékozottság is, de ha magunkkal, és Istennel nem rendezzük kapcsolatunkat, hiteltelenné válhatunk. Jól tudom, hogy nekem is van mit tennem a saját portámon, tehát blogos okoskodásom ezen szakaszát le is zárnám.
Vannak dicső dolgok, időszakok, emberek, melyekre emlékeznünk kell, hogy örökségünk ne vesszen el, mert felbecsülhetetlen értéket hordoz. Sokan életüket adták a szabadságért 56-ban. Mi tudnánk életünket adni bárkiért, vagy bármiért? Isten fiát adta érettünk, hogy lehetőségünk legyen a változásra, az újászületésre, az örök életre. Jogos igényként merült fel egy demokratikus ország felépítésének megszervezése, és az idegen megszálló csapatok távozásra kényszerítése. Az összefogás azonban nem volt teljes, hiszen az Egyesült ÁLlamoktól, és a nagy nyugattól hangzatos szólamokat kaptunk, és szép ígéreteket, de a segítség nem érkezett meg, amikor a tankok visszatértek. Fontosabb volt a szuezi csatorna körül kialakult műsor, mint a szabadság eszméje? Nos, bizonyos érdekekből fakadóan igen.
Fontos kiemelnem, hogy népünk szabadságot akart kivívni magának, és nem szabadosságot. Nem azért kapta Mózes idejében a kiválasztott nép a parancsolatokat, mert Isten brutális diktátor volna, aki abban éli ki magát, hogy a legkülönbözőbb törvényekkel korlátozza az ember szabadságát. Jobban ismerte az embert már akkor is, mint az ember önmagát, és tudta, hogy bizonyos törvények, szabályok, korlátok nélkül anarchia lesz úrrá az emberiségen, és káosz lesz abból a rendből, melyet megteremtett. Mózes első könyvében olvassuk a világ megteremtéséről szóló legelső részben, hogy minden napnál megjegyzi az író: "És látta Isten, hogy ez jó." Ebből tehát az következik, hogy nem teremtett Isten eredendően rossz dolgokat, hanem mi emberek tettük ezt a világot olyanná, amilyen. Az ember tehet arról, hogy 56-ban halomra lőhettek embereket, hogy a szabadságért küzdő emberek sokaságát ellenségnek nyilvánították, és kivégezték, mert azt hitték az akkor hatalmon levők, hogy uralmuk mindenek felett áll. A történelem során azonban sok uralkodót, önjelölt diktátort láthattunk már elbukni, de egyetlen uralom marad csak fenn örökké, a Szentháromság Isten uralma. Aki nem hiszi el, a Bibliában megtalálja leírva egyértelműen.
Emlékezzünk hát tisztelettel mindazokra, akik 56-ban harcoltak népünk szabadságáért! Olyan valamiért küzdöttek, ami elidegeníthetetlen joga minden élőlénynek itt a Földön. Csak remélni tudom, hogy hamar eljön Isten országának korszaka, mert akkor minden, ami igaz megmarad, a tisztátalan, hazug, erőszakos miliő kigyomláltatik.
Amit így október, november táján tehetünk az, hogy méltósággal emlékezünk hőseinkre, és elhunyt hozzátartozóinkra, szeretteinkre. Érdemes tanulnunk példájukból, hogy szebbé tehessük a jövendőt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése