elillant már az ősz is, beköszöntött a tél, és a december. Nem rég írtam tavalyi adventi bejegyzésemet, és most ismét Advent alkalmából írok. Eltelt egy év, és újabb sebekkel tarkítva állok most meg kicsit, hogy levegőhöz juthassak, elcsendesedhessek. Volt lehetőségem az elcsendesedésre, hiszen leterített a nátha az elmúlt héten, ami lázzal is társult, így nagyon nehéz volt helyt állni a never Give UP gospel kórusban, de Isten kegyelméből egy színpadon énekelhettem Presser Gáborral, és még egy dedikált dvd-t is kaptam tőle. A szegedi fellépésen viszont nem tudtam ott lenni már, mert végképp elgyengültem, és feletteseim is azt mondták, hogy eszembe ne jusson tovább hajtani magam.
Advent első vasárnapján templomba sem jutottam el, mert még gyenge voltam testben, de kitettem az ajtómra a koszorút, melyet még Édesanyámtól kaptam, és Igét is olvastam természetesen. Felvételről két evangelizációs Igehirdetést is hallgathattam, tehát igyekeztem, és igyekszem betöltekezni Isten Igéjével, és persze reménység szerint Advent többi vasárnapján már eljutok templomba is.
Karácsony közeledtével hirtelen látványosan megmutatkozik a világ szomjúsága, melyet igyekszenek kielégíteni a legkülönbözőbb ajánlatokkal a kereskedők. Akciósan hirdetik hitelcsapdáikat a különböző bankok, és cégek, mert a világ még mindig a földi dolgokban reméli szomjúságának betöltetését, de csak erősödik a vágy az élet vize után. Megannyi emberi élet szenved hajótörést, kerül kiszáradás közeli állapotba, de nem lelik meg az élet forrását. Feszültség dúl testvér és testvér között, mely megmérgezi a karácsonyi készülődés meghittségét is, de nem lelik a nyugalmat, melyre pedig mindenki vágyik. Nagy dolog, hogy sokan megtaláltuk már az élet forrását, melynek vizét Jézus kínálja nekünk, mely egészen pontosan az örök élet. Kegyelem által üdvözülhetünk, nem jó cselekedeteink által, de hálásnak kell lennünk ezért az ajándékért, mely minden karácsonyi ajándéknál nagyobb, és örvendetesebb. Advent időszaka egyszerre hív csendességre, megnyugvásra, és bíztat minket Isten keresésére, meghitt beszélgetésekre, igazi, gyökeres változásra, újászületésre. János Evangéliumának 4. részében olvassuk Nikodémus beszélgetését Jézussal. Nikodémus is azt az intelmet kapja az Úrtól, amit mi is kapunk, mely szerint újá kell születnünk, és csak úgy juthatunk Isten Országába. Nikodémus írástudóként, és a Sanhedrin tagjaként sem érti meg elsőre, hogy mit is jelent ez az újászületés, de aztán gyökeresen megváltozik, és valóban Krisztus követője lesz. Miért ne történhetne meg velünk ez a csodálatos válttozás az idei Adventben, vagy Karácsonyon? Miért ne próbálnánk meg rendezni zűrzavaros emberi kapcsolatainkat addig, míg nem késő? Kétségtelen tény, hogy egyoldalúan, csak az egyik fél akaratával nem lehet rendezni konfliktusokat, de Isten előtt semmi sem lehetetlen, és képes megenyhíteni a legkérgesebb szívet is.
A sok karácsonyi csillogás, hamis ígéret mellett keressük Advent igazi lényegét! Ha megtaláljuk, és valóban Krisztust várjuk, akkor Karácsonykor meg is érkezik majd, és ködbe vész a bejgli, fenyőfa, csillogó földi ajándékok sora, és csak az igazi ajándékok maradnak: Jézus, és mi egymásnak. Akik pedig már nincsenek velünk, emléküket csomagolja nekünk be az Úr, hogy jó szívvel emlékezzünk rájuk egészen addig, míg újra találkozunk majd az örök hazában.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése