Tetszik, vagy sem, repülnek az évek egymás után. Így történhetett meg, hogy a mai nappal 37 éves lettem. Az elmúlt év során megtörtebb lettem, de mégis talán erősebb, bölcsebb, és megfontoltabb. Ítélje ezt meg az olvasó, vagy a közvetlen barátaim, akik valóban ismernek!
Noha születésnapom van, nem vár torta gyertyával az asztalon, nem rajong körül a családom, de kaptam sok számomra fontos embertől köszöntést, és pénteken egy kisebb bulival meg is ünnepeljük a legszűkebb barátikörrel is ezt az alkalmat.
Mire lehet alkalom ez a születésnap? Alkalom lehet egyfelől az üneplésre, de az elcsendesedésre, elmélkedésre is. Újra figyelmeztetést kapok, hogy becsüljem az életemet, és próbáljam értelmesen, embertársaim hasznára megélni azt az időt, ami még hátra van számomra itt e földi létben. Nem tudhatom, mennyi van még hátra, így minden percet igyekszem megélni a maga valójában, mert így válhat értékesebbé az életem. Belém hasít persze, hogy Édesanyám tavaly még élt a születésnapomon, ma pedig már máshonnan köszönt engem, de nekem egyelőre még itt vannak dolgaim. Határidőre befejezzük a musicalt Ricsosszal, visszük tovább a zenekart, és még sorolhatnám a teendőket, melyek közt bizonyosan akad olyan is, amiről még fogalmam sincs. Szeretném végre sínre tenni az életemet is, hiszen lassan, de biztosan evickélek a negyvenedik életévem felé, és még nincs feleségem, gyermekem. Csak remélni tudom, hogy Isten megadja nekem még ezt a két ajándékot, és akkor teljessé válna az életem. Olyan nőt szeretnék társul, aki nem fél tőlem, és nem a múltam alapján ítél meg, hanem azon dolgok alapján, melyeket a jelenben, és a jövőben megtapasztal velem kapcsolatban. Megfogadtam ugyanis, hogy nem bizonygatok többé egy hölgynek sem semmit. Aki szeret elfogad, és ésszerű változásra rá is tud venni talán, de a múlt már nem megváltoztatható, tehát felesleges számonkérni rajtam.
Itt vagyok hát, 37 évesen, hajam lassan, de biztosan őszül, de míg 28-nak néznek, nagy baj nincsen. Nem titkolom, hogy megkeseredtem, és kifáradtam, de talán a tavasszal együtt életem tavasza is megérkezik végre, és megpihenhetek, feltöltődhetek. Azokat az értékeket pedig, melyeket Édesanyáma dott nekem, igyekszem továbbra is képviselni, és egyszer talán tovább is adhatom az én gyermekemnek, hogy ne menjen veszendőbe mindaz, ami nemes, érték, és becsülendő. vallom ezt akkor is, ha gyakran konzervatívnak tartanak, de még vannak, akik őszintén szeretnek, és tudom, hogy nem azért köszöntöttek fel, mert a skype, vagy a facebook értesítette őket erről az évfordulóról. Pénteken pedig megünnepeljük néhányan, hogy még itt vagyok, tartom magam, míg erőmből telik, és igyekszem ember maradni akkor is, ha a világ gyakran embertelen. Mindez pedig nem az én jellememet mutatja, hanem Isten megtartó kegyelmét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése