A sok teher cipelése közben észre sem vettem, és elillant ez az esztendő is. Hazudnék persze, ha csak a terheket emlegetném 2016-tal kapcsolatban, de az sem titok, hogy több volt ebben az évben a nehézség, mint az önfeledt, boldog pillanat. Nyilván erősíti ezt az érzést bennem az is, hogy szomjazom a jó pillanatokat, és nem tudok betelni velük. Lássuk hát, milyen is volt ez az év az én olvasatomban!
Beköszöntött január, amikor is nekiláttam a munkakeresésnek, mert 2015 végén elküldtek előző munkahelyemről. Külön bejegyzésben írtam arról, hogy milyen megalázó volt megjelenni a munkaügyiben, majd tudomásul venni azt, hogy fogyatékosként nem vehetek részt a közmunkaprogramban. Nem volt tehát más út, keresnem kellett tovább munkalehetőségeket, de még hónapokig kilátástalan maradt a helyzet ezen a téren. Január 5-én Édesanyám kórházba került, ahonnan már nem jött ki élve, és pár nappal bekerülése után már tudtuk, nincs remény a gyógyulására. Noha Isten előtt semmi sem lehetetlen, ezúttal hazahívta őt. Kétségtelen, hogy ezzel elindította bennem azt a folyamatot, melynek során megtanultam megállni teljesen a saját lábamon, és csak a legszükségesebb esetekben kérek segítséget látóktól, vagy bárkitől. Isten kegyelméből vannak emberek, akiktől bizalommal kérhetek segítséget, ha szükséges.
Kezdetét vette aztán a gyász időszaka, melyet keservesebbé, és nehezebbé tett az, hogy én intéztem a temetést, és egy ideig Édesanyám lakásába jártam át mosni is. Fontos azért megemlítenem azt is, hogy legjobb barátom Ricsosz, és egy szűk, de annál őszintébb barátikör mellettem volt ebben a helyzetben is, és persze ma is segítenek embernek maradnom. Az némi üröm az örömben, hogy csalódnom kellett a nőben, akit nagyon szerettem barátilag is, de haragot nem érzek mégsem. Ági is végig mellettem volt, akinél a Karácsonyt is töltöttem, és az idei Szilvesztert is töltöm.
Eltelt aztán az év első fele, és továbbra is munkanélküli voltam. Egyszer aztán kifakadtam gyülekezetünk egyik lelkészének. Ő kihirdette a gyülekezetben a szükségemet, és jelentkezett egy idős házaspár, kiknek fia egy feltörekvő cég vezetője. Arra gondoltak, hogy esélyt adnak nekem arra, hogy bizonyítsak egy nem támogatott, keményen a nyílt munkaerőpiacon működő cégnél. Isten kegyelméből leírhatom, hogy július eleje óta ott dolgozom, és immár recepciós munkakörben erősítem az Eu-fire Kft csapatát, szolgálatnak pedig megmaradt a hitoktatás továbbra is.
Év végefelé aztán megalakult a Druida zenekar, mely egyben kis barátikör is lett. Kifejezetten fontossá vált számomra a barátiköröm, hiszen gyakorlatilag ők lettek a családom. Félreértés ne essék, van még vérszerinti családom is, de ők nincsenek velem a mindennapok viharaiban, míg a barátaim alapvetően igen.
Most pedig itt ülök Áginál, és emlékezem. A sok emlék közé azért reménység is tódul, hogy lesz még boldogság az életemben akkor is, ha a múlt csúnyán megtépázta lelkemet. Álmok, és remény nélkül ugyanis nincs élet, márpedig az Úrban mindig lehet reménységünk, és általa reményünk lehet az örök életre is.
Ezekkel a gondolatokkal kívánok én sikerekben gazdag, boldog új esztendőt, és remélem, továbbra is hű olvasóim maradnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése