Észre sem vettük talán, és ismét elrepült egy év. Azt reméltük, jobb lesz ez az év, és bizonyára sokan talán így is élték meg, de nekem gyötrelmes volt a 2015. Panaszkodni persze nem szeretnék, de a tények makacs dolgok, és ezt igazolják. Ez a második Szilveszter, amit kutyámmal töltök, a Karácsonyom sem volt sokkal jobb, és egy kialakulóban lévő párkapcsolatom, már az elején befulladt. Abba már nem is mennék bele, hogy miért kellett egyedül töltenem a Karácsonyt. Ha ez nem lett volna elég, a munkahelyemről is elküldtek.
Miért írom le ezt? Azért, hogy ebben a helyzetben is érthetővé váljon az olvasó számára az a kegyelem, melyet isten ad, a Szentlélek által. Úgy tűnhet ugyanis, hogy egyedül vagyok, ami a szó legszorosabb értelmében igaz is, de vannak mellettem emberek, akik őszintén imádságban hordoznak, és lehetőségeikhez mérten törődnek is velem. Az ember persze gyakran elégedetlen, és töbre vágyna, de van, aki sokkal jobban tudja, hogy mi válik a javunkra, mint mi. Itt vagyok közel harminchat évesen, és szomjazom a jó élményeket, mindazt, amiből igazán töltekezni lehet.
Mit várok 2016-tól? Terheim enyhülését, édesanyám gyógyulását, ha kész vagyok rá, akkor egy igazi párkapcsolatot. Nyilván terveim is vannak a jövőt illetően. Szeretnék munkába állni mihamarabb, lehetőleg egyházunkon belül, továbbá szeretnék jobban beilleszkedni a Budapest-Zuglói Református Egyházkösségbe. Eddig nem volt bátorságom nyitni a gyülekezet felé, de látom, hogy ezen változtatnom kell. Nyilván nem csak ebben kell változnom, de törekszem, mert csak akkor tud az Úr formálni, ha nem ellenkezem, minél kevesebbet lázadok ellene. Nem véletlen, hogy nem azt írtam, hogy én alázatos vagyok, mert hazudnék. Az emberi természet része, hogy lázad isten ellen olykor, amit remekül ki is használ a Sátán, a felforgató. Gondolhatná az olvasó, hogy mentségeket keresek, de nem erről van szó. Noha ahogy említettem is, a tények makacs dolgok, ám ez nem azt jelenti, hogy ne kellene törekednünk a változásra. Az új év érkezése, egy új időszakot tár elénk, mely a félelem mellett reményt is ad, hogy talán jobb lesz, mint az elmúlt évben volt. Álmok, és remény nélkül pedig élni nem lehet, ezért érdemes megkapaszkodni bennük, de elfelejteni nem szabad, hogy a reményünk is elsősorban Istenben van. Ez persze abban az esetben igaz, ha az olvasó hívő, de a blog szellemiségét már ismerheti az olvasó. Ha tehát istenben bízom, akkor ad olyan dolgokat az életemben, és olyan embereket is, melyekből erőt meríthetek, és lesz kitartásom megjárni ezt a rögös utat.
Bízva abban, hogy sokan hasonló reménységben élnek, kívánok minden kedves olvasómnak áldott, kegyelemben gazdag új évet. Találkozzunk 2016-ban is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése