Életem lemeze

Gyakran csak akkor szembesülünk a ténnyel, hogy bizony repül az idő, mikor elérkezik a születésnapunk. Nem is olyan régen írtam tavaly ilyenkor, és lám, 39 éves lettem. Sokan azt mondják, hogy 40 éves kortól, életünk lemezének második oldala következik, de egy ismerősöm elgondolkodtatott, és már nem is vagyok ebben ennyire biztos. Miért ne lehetne még több is abból a bizonyos első, vagy A oldalból, mint egy év? Nem tudhatom, hogy mennyi időt szánt nekem itt, e földi létben az Úr, de ha csak arra gondolok, hogy a születésem körül tevékenykedő orvosok szerint életben sem kellett volna maradnom, valami terve velem is van Istennek, ahogy mindenkivel. Az már persze más kérdés, hogy felismerjük-e ezt a tervet, vagy csak sodródunk az árral, majd egyszer csak lemegy a függöny? Értelmet kaptunk, és szabad akaratot, tehát jó lenne ehhez méltóan sáfárkodni velük.

Eltelt egy év, újabb számomra fontos ember távozott a földi létből, de gyarapodtam tapasztalatokkal, és bizony a második temetést intéztem el három év alatt, és a második hagyatéki tárgyaláson vagyok túl úgy, hogy egyedül csináltam végig a családból, mert így kellett lennie. Ezek a hatások kellettek ahhoz, hogy felnőtt emberré váljak igazán, és felelősséggel tudjak gondolkodni a dolgaim felől. Egészen biztos, hogy a mai eszemmel másképp csinálnék sok dolgot, mit elhibáztam a múltban, de ez a lemez nem hallgatható újra az elejétől, hanem csak pörög megállíthatatlanul. Ha pedig így van, akkor igyekszem figyelni minden egyes barázdára, és a karcolt részekből is próbálok értékelhető hangot kicsikarni. Kaptam barátokat, akik mellettem vannak, és van egy olyan érzésem, hogy ezen a hétvégén még folytatódik a születésnapom, mert némelyek titkolóznak körülöttem.

A lényeg tehát, hogy itt vagyok, igyekszem jól sáfárkodni képességeimmel, tisztában lenni hibáimmal, és bár 39 éves lettem, nem akarok félni a B oldaltól, hiszen csak Isten tudja, hogy milyen hosszú aza lemez, melyen életünk pereg. Nem lehetek mindenki számára szerethető, de míg vannak emberek, akik számára az vagyok, akkora baj nem lehet. Csak remélni tudom, hogy ugyanolyan szerethető maradok számukra, mint amilyen szerethetők ők nekem, mert az élet folyamának sodrásában ők maradtak velem, és az Isten.