eIsmét eltelt egy év, és egy új előtt állunk most. Sajnos nem írhatom azt, hogy jó kedvvel várnám az eljövendő esztendőt, de ennek komoly okai vannak, melyekről már írtam előzőleg, tehát nem ismételném magam. Így év végén ideje számot vetni, hogy mit is tettem jól, vagy rosszul, avagy milyen pozitív, és negatív dolgok történtek az elköszönő évben.
Az első negyedév kemény dolgokat hozott az életembe, hiszen nagymamám elhunyt, majd megszűnt munkaviszonyom az Eu-fire Kft-nél. Úgy éreztem, összecsapnak a hullámok a fejem felett. Egyszerre kellett temetést intéznem, erősnek mutatkoznom, és munkát keresnem. Isten kegyelméből állást kaptam az Mvgyosz berkein belül, ügyfélszolgálatos, telefonközpontosként, és technikusként a hangoskönyvek területén. Muszáj gondoskodnom magamról, így ez az állás fontos tényező az életemben. Igyekszem szolgálatként felfogni ezt a munkakört is, hiszen sorstársaimnak segítek közvetlenül, és közvetetten. Isten tudja csak, hogy mi a célja velem egészen pontosan.
Akadnak rendezni való dolgok az egyházammal, és gyülekezetemmel kapcsolatban, melyek erre az évre tolódtak, de ez kizárólag az én bátortalanságomnak köszönhető. Az elmúlt három évben megszoktam, hogy amit csak lehet, egyedül kell megoldanom, és ezáltal nehezen illeszkedek be új közösségekbe, de akiket régen ismerek, az életem részei, és kötődöm hozzájuk. Van egy kiváló, és hűséges vakvezető kutyám, vannak jó barátaim, van testvérem, de ideje, hogy gyülekezetem is legyen igazán. A Vakmissziós idők óta nem találtam magamra a gyülekezeti életemet illetően.
Az Archive szépen alakulgat, de ez az év döntő részében nem volt így. Nem mintha nem lett volna fontos nekünk a zenekar jövője, de időre volt szükségünk talán ahhoz, hogy rádöbbenjünk mindannyian, milyen fontos is számunkra ez a közösség, és a zenekar, a zenélés. Ennek a felismerésnek köszönhető, hogy a legutóbbi próbán sikerült megalkotnunk a megfelelő hangképet, ahogy szólnunk kell a próbákon, és a koncerteken egyaránt.
Nem vagyok tehát hálátlan, mert rengeteg próbatétel után vagyok, de mindig kaptam embereket, akik mellettem álltak akkor is, mikor a legsebezhetőbb voltam. Gyakran lázadok magam is a kialakult helyzetek ellen, de muszáj belátnom, hogy Istennek célja van mindennel, ami történik velem.
Mit várok hát 2019-től? Azt, hogy méltósággal tudjam viselni mindazt, amit viselnem kell, de legyen lehetőségem a feltöltődésre is, hiszen nélküle összeroskadunk mindannyian. Békességet várok a környezetemben, és nyugalmat végre. A zenében szeretnék eredményeket elérni végre, melyre most vannak is lehetőségeim, és persze a tanítást is szeretném a tőlem telhető legjobban végezni, ahogy a Szövis munkámat is. Azt kívánom, hogy mindenkinek jobb, boldogabb, építőbb éve legyen! Más lenne ez a világ, ha megnyugodnánk kicsit, és az égre tekintenénk a megoldásokat kutatva ahelyett, hogy a magunk erejében bíznánk kizárólag. Akinek családja van, becsülje meg! Fontos ez, mert gyakran csak akkor kezdjük igazán becsülni mindazt, amink volt, mikor már nincs, mert elvétetett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése