sokminden történt az elmúlt években velem, ami elcsigázottá tett talán kicsit, és fáradtá, de néhány dolog azért megmaradt, hogy életben tartson. Megmaradt a hitem, noha hazudnék, ha azt írnám, hogy nem voltak lázadásaim Istennel szemben, és persze maradtak barátok, akik próbálnak elfogadni olyannak, amilyen vagyok. Végül, de nem utolsó sorban megmaradt a kutyázás, és annak minden szeretnivaló mozzanata, ahogy régebbi kutyáim emléke is, és a még mellettem lévő Lucky gesztusai is. Nem tudom, hogy hol tartanék, ha az a szeretet, mely Lucky-ból sugárzik, nem tartott volna életben. Noha próbálok változtatni bizonyos dolgaimon, jellemvonásaimon, ő akkor is szeret, ha elbukom. Bizony sokban hasonlít kutyáink szeretete Isten szeretetéhez. Bennük ott van az az ártatlanság, ami belőlünk emberekből hiányzik, és ez a hiány önmagunk erejéből nem pótolható. Emberek elhagyhatnak, megbélyegezhetnek, megvethetnek minket elbukásainkért, de Isten, és a kutyánk mellettünk marad az idők végezetéig. Az már persze más kérdés, hogy mennyi időt kaptunk, és vajon jól sáfárkodunk-e az időnkkel?
Lucky ma lett hat éves, ami elgondolkodtatott, és ezen elmélkedés szüleménye olvasható ebben a bejegyzésben. A napokban kérdezte tőlem Lucky kiképzője, hogy vajon én vagyok a szerencsés, vagy Lucky? Nos, szerénytelenség lenne azt írnom, hogy mindketten, de talán mégis igaz. Első perctől kezdve volt köztünk egyfajta kölcsönös szimpátia, aminek folytán jól sikerült az első közös bóklászásunk egy próbaúton, melynek során felmérték a szakemberek, hogy van-e jövőnk együtt, vagy sem. Hálát adok Istennek, hogy Lucky velem lehet, és csak remélni tudom, hogy még legalább hat évet eléldegélhet mellettem. Szülinapjára új hámot is kapott, mert a régi már igen megtört volt a sok közlekedés mellékhatásaként. Az új hám mégjobb, jobban érzem benne Luckyt, és szerintem a hámfogón keresztül ő is jobban érez engem a profibb kialakításnak köszönhetően. Öröm lesz együtt róni az utcákat, vagy csak együtt hallgatni a nyári csendet, mert mindezek olyan emlékekké alakulnak, melyeket senki sem vehet el tőlem. Áldás naponként megélni lucky szeretetében Isten, a kiképzők, és Lucky kölyöknevelőinek szeretetét. Annak, hogy a vakvezető kutya-gazda párosok jól működjenek, bizony egyetlen nyitja van a profi tenyésztésen, nevelésen, képzésen, átadáson kívül, ez pedig a szeretet. Lehetek ugyanis bármilyen következetes a kutyámmal, de ha szeretet nincs mögötte, akkor ott a kutya megtörik, és megtörik az a varázs, ami ezt az egészet működteti.
Isten éltessen hát Kajlaságom! Mert míg Lucky mellettem van, szeretet is van körülöttem, mely egy szőrös, nyalakodós kajlaság képében megfogható, megölelhető, viszontszerethető. Isten ad mellénk olyan lényeket, akiken keresztül tükröződik mérhetetlen szeretete. Kik hát kutyáink, ha nem Isten szeretetének csodás megnyilvánulásai?
Nem maradt más, mint élvezem az együtt töltött időt, hiszen megtanultam, hogy annak felbecsülhetetlen értéke van. Egyszer úgyis menni kell, de addig még széppé tehető megannyi perc, ha törekszünk rá. Lucky törekszik rá, én pedig igyekszem tanulni tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése