2017. április 14., péntek

Húsvéti vallomás

Itt az ideje a bűnbánatnak, és a változásról tett fogadalmam megerősítésének, hiszen elérkezett Nagyhét. Ekkor teljesedtek be mindazon próféciák, melyeket már az Ószövetség idején megírt Ézsaiás próféta is többek között. Minden ami történt, értem is történt, és ezt olykor érdemes tudatosítani magamban. Értem is elárulta őt Judás, értem is történt az utolsó vacsora, hogy az Úrvacsorában megcselekedjem az ő emlékezetére mindazt, amit ő tett tanítványai körében. nagypénteken értem is megverték, kigúnyolták, megfeszítették. Miért felejtjük ezt el oly gyakran? Miért engedjük, hogy a hétköznapok megfojtsák bennünk a szívünkbe ültetett magvacskát? Sorolhatnám most a már ismert okokat, a bűnös természetet, de itt és most ez mentegetőzésnek tűnik. Nem fogom azt hazudni, hogy nem bántottam meg számomra fontos, és kevésbé fontos embereket, mert bizony megbántottam sokakat akaratomon kívül is. Tavaly elindultam a változás útján, amit Édesanyám elvesztésének traumája indított el bennem, de még gyakran megcsúszom a lejtőn, és visszább csúszom, ami olykor elkeserít, máskor arra bíztat, hogy meneteljek tovább a nehéz terep ellenére is. Eszemben sincs magam mártírnak beállítani, hiszen éppen olyan bűnös ember vagyok, mint bárki más, de magammal nekem kell együtt élnem, és szeretném jobban csinálni, amíg még van rá lehetőségem. Húsvét idején erősebb a késztetés a konkrét cselekvésre, de nem engedhetem, hogy csupán fellángolás legyen ez a tettrekészség.

Komoly reménységünk lehet abban, hogy noha Nagypéntek eseményei is értünk történtek, ahogy a feltámadás is. Csak remélni tudom, hogy a körülöttem lévő emberek hagynak változni, és leszek elég erős ahhoz, hogy a hátráltató tényezők ellenére is véghez tudjam vinni azt, amire fogadalmat tettem. Meglehet, hogy némelyekben erősebb az a kép, amit a múltbéli dolgaimmal alakítottam ki bennük, de itt vagyok, ha tehetek valamit, és a szándékomat Isten látja a legjobban.

Jézus megélt minden emberi szenvedést, hogy méltó közbenjárónk lehessen az Atyánál, ezért Húsvét reménysége erőt adhat nekünk ahhoz, hogy folytassuk akkor is, ha nehezítik is bizonyos tényezők, emberek küzdelmünket. Elsősorban nem embereknek kell tetszenünk, de ha jó ügyben ténykedünk, és törekszünk arra, hogy Istennek tetszően éljünk, másoknak is feltűnik majd a változás. Szeretném, ha értené az olvasó, hogy jelen írásom nem önmarcangolás, hanem őszinte számvetés, egyfajta vallomás jelenlegi állapotomról. Kívánom, hogy fedezzék fel a lehetőséget abban, amit Húsvét üzenete rejt.

Kívánok áldott Húsvétot minden kedves olvasónak, és tartsák meg ezt a reménységet a hétköznapok viharaiban is! ÉN megélhettem a musical bemutatóján a sikert, és az elismerést, amit titkon rég kerestem, és vártam már. Ha itt a földi létben megadatnak nekünk efféle ajándékok, mennyivel inkább megélhetjük majd az igaz boldogságot majd odafent? Bele sem tudunk ebbe gondolni, mert emberi ésszel ez nem fogható fel, de én vágyom erre a boldogságra. Addig is teszem a dolgom, és míg barátok vannak mellettem, és van kihez szóljak akár virtuálisan is, lesz erőm nekifutni a következő akadályoknak is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése