Azt gondolná az ember, hogy ma már nem adódnak olyan konkrét helyzetek, mikor valaki hite, vallása miatt szenved hátrányt, vagy válik kitaszítottá, de én megélhettem. Említettem, hogy egy zenekarba hívtak dobosnak az Archive mellett, ám ez a project részemről a múlté. Kaptam ugyanis egy üzenetet messengeren gitárosunktól, melyben az állt, hogy az ő eszmerendszere nem egyeztethető össze vallási fantazmagóriákkal, tehát nem kíván velem dolgozni. Röviden jeleztem, hogy ebben az esetben én sem kívánok vele dolgozni, mert egyfelől ez hamarabb is eszébe juthatott volna, másrészt pedig nem fogom megtagadni a hitemet. Az igazsághoz tartozik, hogy soha sem térítgettem sem őt, sem mást, tehát mondva csinált okból lettem röptetve az egyébként még szinte nem is létező zenekarból. Ígéretesnek tűnt a dolog, de hiszem, hogy emberek elhagyhatnak, de Isten soha.
Megy persze a karácsony előtti őrült vásárlási láz, melyet ügyesen ki is használnak a különböző áruházak, és csábító akciókkal késztetik esztelen költekezésre a népet. Többre mennénk, ha az ünnep igazi lényegét próbálnánk megélni, és törekednénk arra, hogy akinek lehetősége van, családjával, meghitten élje át Krisztus születésének ünnepét. A tavalyi Karácsonyt egyedül töltöttem, és ha Ági nem hívott volna meg magához, akkor az idei ünnepet is magamban kellene átvészelnem. Írásban nehéz kifejezni, és nem is tartozik ezen blog oldalaira, hogy milyen érzések tombolnak bennem, de a szomorúság azért kifejező. Egy biztos, hogy én minden blackfriday akciónál jobban örülnék, ha a családom megmaradt részével tölthetném az ünnepet. Soha sem gondoltam, hogy más jóindulatától függ majd, hogy egyedül töltöm-e a Karácsonyt, vagy sem.
Hogy azért ne csak negatív dolgokat írjak, ricsoszt méltóképpen felköszöntöttük egy meglepetésbulival a negyvenedik születésnapján. Az ARchive próbahelyén rendeztük be a helyszínt asztallal, Ági által készített tortával, Gyuriék által főzött pörkölttel, némi itókával. Kis drazsékból Ági kirakta a torta tetejére Braille írásban azt, hogy Ricsosz 40. Előkerült később a gitár is, tehát valóban remekül sikerült az ünneplés. Csak remélni tudom, hogy még sokszor tíz évet tölthetünk el barátságban, szeretetben.
Kínálhat tehát a világ számtalan ajándékot, fergeteges akciót, nekem az ilyen barátságok az igazi értékek. Nem egyszer fogalmazódott meg az Archive tagjai közt, hogy olyan ez a barátikör, mint egy család. Kiállnánk egymásért a bajban, és tudjuk igaz szándékkal ünnepelni egymást, ha arról van szó. Igaz talán az a megállapítás, mely szerint ha Isten elvesz valamit, pótolja másképpen. Ebből a gondolatmenetből fakadóan koncertet adtunk az Archive-val, az Életfa Rehabilitációs Intézetben. Mikulás napi műsor volt náluk, és a mi műsorunk volt számukra az egyik ajándék. Tavaly már voltunk náluk, tehát emlékeztek többen ránk, és nagy örömmel fogadtak minket. Felemelő volt az Istentől kapott talentummal másoknak boldog perceket okozni. Megható volt, mikor az egyik karácsonyi dal közben csillagszórót gyújtottak többen.
Advent heteit éljük, mely a várakozás időszaka. Reménykedünk egy szebb jövőben, de bevallom én már kicsit félek is a jövendőtől. Három év, három elvesztett, számomra fontos ember, és még mindig vannak Nagymamám halála után intéznivalók. Kaptam viszont embereket, akik mellettem állnak, és igyekszem tényleg elhinni, hogy enyi nehézség után már csak jobb jöhet. Közhelynek tűnik, de mégis igaz, hogy amíg valaki nem éli meg azt, hogy egyedül kell töltenie a Karácsonyt, és ez csak akkor lehet másképpen, ha más esetleg meghívja magához, az nem érti igazán azt, hogy Karácsony ünnepe keserűség is lehet némelyeknek. Nem célom sajnáltatni magam, mert tudom, vannak nálam keményebb helyzetben élő emberek, csak a felismerés tényét szeretném kicsit kifejteni. Közösséget vállalni valakivel nem azt jelenti, hogy nagy szavakat használunk, majd elvonulunk a saját családunkhoz, és messze száll az együttérzés. Adományoznak játékot, ajándékokat nehéz sorban élő gyermekeknek, de hol marad az igazi szeretet? Együtt lenni asztalközösségben, igaz meghittségben? Létezik ma még ez igazán? Decemberben hirtelen mindenki szeret mindenkit, de egy pontnál tovább nem engedjük be az életünkbe a másik problémáit. Advent idején rendezhetjük emberi kapcsolatainkat, és az Istenhez fűződő kapcsolatunkat is. Isten persze nyitott az újrakezdésre, csak mi vagyunk gyakran korlátoltak, ami akadályozza boldogulásunkat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése