Elérkezett a tavasz, vele együtt pedig az új munkahelyen való kezdés is, és talán életem egyéb területein is változás, és megnyugvás jelentkezik végre. Ahhoz viszont, hogy valódi megújulás kezdődjön arra jutottam, hogy rendet rakok az életemben végre. Száműzök minden hátráltató tényezőt, és embert, akik fájdalmat, keserűséget okoztak nekem, olykor nem véletlenül. Nem állítom persze, hogy ezzel egy csapásra megoldódik minden, de az esélyét sem szeretném többé megadni annak, hogy mikor már feljebb jutnék a lépcsőn, hirtelen lerántsanak egy visszautasítással, vagy támadásokkal, hülyítésekkel. Nyilvánvaló, hogy minden csalódást, és koppanást nem úszhatok meg ezzel a művelettel, de azért a tőlem telhetőt megteszem az ügy érdekében. Túlságosan sok megpróbáltatás ért az utóbbi két, kétésfél évben, muszáj tehát regenerálódnom. Arról nem is beszélve, hogy az új munkahelyen a próbaidő alatt valóban próbálgatják képességeimet, tehát helyt kell állnom. Nincs tehát szükségem olyan emberekre, és tényezőkre, amik gyengíthetnek, hiszen erőm nélkülük is fogytán. Az őszinte bocsánatkérést elfogadom bárkitől, de az őszintétlen műközeledéstől már háborog a gyomrom. Nem titok, hogy a Magyar vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségénél dolgozom elsejétől telefonközpontosként, és persze más egyéb feladatokra is befognak, hogy lássák, mire is vagyok képes, hiszen tény, hogy az önéletrajzban mindenki azt ír, amit akar. Az egyik ilyen extra feladat például egy cikk megírása, a hétfői rendezvényünkről, mely szervezetünk folyóiratában fog megjelenni reménység szerint.
Szeretném tehát, ha valódi megújulás venné kezdetét éltemben, mert töltekezésre van szükségem. Éveken keresztül mások szükségleteivel próbáltam törődni, és magammal nem foglalkoztam, ami ahhoz vezetett, hogy elfáradtam, kimerültem. Aki velem szeretne tartani ebben a változásban, és támogatni szeretne, vagy építő kritikákkal terelgetni azt elfogadom, és örömmel látom, de aki gáncsot kíván vetni bukdácsolásaim közepette inkább menjen a maga útján, és hagyjuk egymást békén! Nagymamámat is én temettem el, ahogy Édesanyámat is, legalábbis én intéztem a dolgok döntő részét és érzem, kimerültem. Fizikailag is fáradékonyabb lettem, amit igyekszem vitaminokkal, és edzéssel orvosolni, de a léleknek is szüksége van töltekezésre. Az Ige, és hitbéli meggyőződésem mellett fontos töltekezést adhatnak a barátaim, esetleg egy szerelem, ha még létezik ilyen, és meg is adatik nekem, valamint persze az értelmes munka. Nem kérek mást tehát csak lehetőséget, és levegőt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése