Új tavaszt, s erőt remélek

Hűséges olvasóim talán emlékeznek még blogom lényegére, mely a szolgálat. Az a fajta szolgálat, mely túl mutat a hitoktatáson, az egyházi alkalmakon, mert életem minden pillanatában szeretném Istent szolgálni. Teszem ezt akkor is, ha most a Magyar Vakok, és Gyengénlátók Országos Szövetségénél vagyok telefonközpontos, mert ezt is egyfajta szolgálatnak fogom fel. Szolgálat, mert emberekkel kommunikálok, adott esetben információt nyújtok, s talán segítek is. Bízom mellette abban is, hogy jutok még feljebb a szervezeten belül, hogy képességeimet kamatoztatva Isten dicsőségére, és a sorstársak javára munkálkodhassak.

Mitől több az Mvgyosz telefonközpontja, mint egy automata? Attól, hogy kollégámmal emberi hangon szólunk az ügyfelekhez, és segítünk, ahol tudunk. ÁLljon itt egy történet, mely igazolja ezt az állításomat!

Bejövő hívás érkezett a központba, a vonal túlsó végén egy középkorú hölgy ült a hangból ítélve. Elmesélte, hogy megismert egy idős vak nénit, akit szeretne megajándékozni még aznap, de nem tudja, minek örülne. Rákérdeztem, hogy mi a néni érdeklődési köre? Igyekeztem aztán rávezetni a hívó felet, hogy nyilván olyan ajándékot kellene választani, ami tapintható, érzékelhető vakon is a lényege. Ahogy szó szót követett, kipattant fejemből néhány ötlet, melyeket sietve meg is osztottam beszélgetőtársammal. Arra gondoltam ugyanis, hogy valami rézkarcot, ékszert, vagy hímzést választhatna a néninek, aminek meg is örült a hívó. Nagyon megköszönte a segítségemet, majd mosolyogva szép napot kívántunk egymásnak, és bontottuk a vonalat.

Csak remélni tudom, hogy valóban tudtam segíteni. Említhetnék más példákat is, de a lényeg úgy vélem, érthetővé vált az olvasók számára. Szervezetünk jelmondata: "Együtt formáljuk élhetőbbé a világot!", s ennek része az Mvgyosz telefonközpontos kollektívája is. Az élhető élet része az emberi hang, segítségnyújtás, melyre egy automata nem képes, hiszen a készülék legfeljebb a menüpontokat sorolja fel gépiesen.

Nem állítom, hogy az élet egyéb területein nincs változtatni valóm, de a szándék bennem él. Erőt kaptam Nagymamám temetésének intézésében, kaptam embereket, akik mellettem vannak, és előttem a tavasz, és a nyár. Két évig lefelé haladtam a lejtőn, de most már a tavasszal az új kezdetet is remélem.

tavaszi nagytakarítás

Elérkezett a tavasz, vele együtt pedig az új munkahelyen való kezdés is, és talán életem egyéb területein is változás, és megnyugvás jelentkezik végre. Ahhoz viszont, hogy valódi megújulás kezdődjön arra jutottam, hogy rendet rakok az életemben végre. Száműzök minden hátráltató tényezőt, és embert, akik fájdalmat, keserűséget okoztak nekem, olykor nem véletlenül. Nem állítom persze, hogy ezzel egy csapásra megoldódik minden, de az esélyét sem szeretném többé megadni annak, hogy mikor már feljebb jutnék a lépcsőn, hirtelen lerántsanak egy visszautasítással, vagy támadásokkal, hülyítésekkel. Nyilvánvaló, hogy minden csalódást, és koppanást nem úszhatok meg ezzel a művelettel, de azért a tőlem telhetőt megteszem az ügy érdekében. Túlságosan sok megpróbáltatás ért az utóbbi két, kétésfél évben, muszáj tehát regenerálódnom. Arról nem is beszélve, hogy az új munkahelyen a próbaidő alatt valóban próbálgatják képességeimet, tehát helyt kell állnom. Nincs tehát szükségem olyan emberekre, és tényezőkre, amik gyengíthetnek, hiszen erőm nélkülük is fogytán. Az őszinte bocsánatkérést elfogadom bárkitől, de az őszintétlen műközeledéstől már háborog a gyomrom. Nem titok, hogy a Magyar vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségénél dolgozom elsejétől telefonközpontosként, és persze más egyéb feladatokra is befognak, hogy lássák, mire is vagyok képes, hiszen tény, hogy az önéletrajzban mindenki azt ír, amit akar. Az egyik ilyen extra feladat például egy cikk megírása, a hétfői rendezvényünkről, mely szervezetünk folyóiratában fog megjelenni reménység szerint.

Szeretném tehát, ha valódi megújulás venné kezdetét éltemben, mert töltekezésre van szükségem. Éveken keresztül mások szükségleteivel próbáltam törődni, és magammal nem foglalkoztam, ami ahhoz vezetett, hogy elfáradtam, kimerültem. Aki velem szeretne tartani ebben a változásban, és támogatni szeretne, vagy építő kritikákkal terelgetni azt elfogadom, és örömmel látom, de aki gáncsot kíván vetni bukdácsolásaim közepette inkább menjen a maga útján, és hagyjuk egymást békén! Nagymamámat is én temettem el, ahogy Édesanyámat is, legalábbis én intéztem a dolgok döntő részét és érzem, kimerültem. Fizikailag is fáradékonyabb lettem, amit igyekszem vitaminokkal, és edzéssel orvosolni, de a léleknek is szüksége van töltekezésre. Az Ige, és hitbéli meggyőződésem mellett fontos töltekezést adhatnak a barátaim, esetleg egy szerelem, ha még létezik ilyen, és meg is adatik nekem, valamint persze az értelmes munka. Nem kérek mást tehát csak lehetőséget, és levegőt!