Nagyon régen jelentkeztem bejegyzéssel, így azóta már egy nyár is eltelt, s az ősz közepén járunk. Sok változás lépett az életembe, melyek során megtapasztalhattam, hogy isten útjai kifürkészhetetlenek. Berobbant az életembe a szerelem, az első, még általánosból való szerelmem Anna személyében, akivel hirtelen elszakadtunk egymástól, mert másik iskolába került, de az internetnek köszönhetően, no és a közösségi oldalaknak is, ismét egymásra találtunk. Régebben bejelöltem már, de most tanácsot kért tőlem, amiből elindult a beszélgetésfolyam, és immár egy pár vagyunk. Rengeteget kell dolgozni magamon, hogy a múlt sebei begyógyuljanak, de immár szakember segítségét is igénybe vettem, hogy valóban tovább tudjak lépni.
Elérkezett október vége, és november eleje, mely a Reformáció ünnepét, valamint a már eltávozott szeretteinkre való emlékezést jelenti számomra. Ahogy Luther az Egyházat szerette volna megtisztítani, úgy életünkre is ráfér a tisztulás, az Igéhez való visszatérés. Tart még a kegyelem időszaka, érdemes jól sáfárkodnunk vele. Sokszor magam is eltántorodok az igazi zsinórmértéktől, de minden egyes tévelygésemkor szelíden magához hív a jó pásztor, aki engem is ismer, nevemen szólít, és mindenkinél jobban ismer engem. Amit annak idején Luther elindított, az valódi lelki ébredés volt, mely a mai napig is értékeket hordoz. Ránk férne ma is egy hasonló ébredés, mely letisztítaná gondolatainkat, hogy valóban azokra a dolgokra figyeljünk, melyek igazán fontosak. Jó cselekedeteink mit sem érnek, mert nem a miénk az érdem, hanem kegyelemből van új esélyünk. Kegyelem, és hit által juthatunk Isten országába, ahol már nem lesz fájdalom, és keserűség.
Református Keresztyén hitünk szerint, halottaink már jó helyen vannak, és mi egyébként sem lehetünk közbenjárók az ő üdvükért, mert egyetlen közbenjárónk van az Atyánál, Jézus Krisztus. Az emlékezés ideje van most, felidézhetünk régi emlékeket, melyeket a már eltávozott szeretteinkkel éltünk át, és imádkozhatunk a még élőkért, hogy viselni tudják a veszteséget, melyet szerettük halála okoz, mert itt még helyt kell állnunk nélkülük is.
Kívánok áldott emlékezést mindenkinek, és igazi lelki ébredést is kívánok, hogy élhetőbb legyen ez a földi lét.
