Elteltek hetek, és hónapok, megélhettem Nagypéntek fájdalmát, Húsvét örömét, Pünkösd kiteljesedését, és véget is ért a tanév. Sokak szemében az év vége december végén van, de mi tanárok még tartjuk a szokást, hogy a tanév végét is év végének nevezzük. Ismét véget ért egy szakasz, melyet együtt jártunk végig diákjaimmal. Csak remélni tudom, hogy jó eszköze voltam Istennek ezúttal is, mert az érdem nem az enyém. Igyekeztem elvetni tanítványaim szívében az Ige magvacskáját, de majd idővel derül ki, hogy hoz-e termést, vagy felperzseli világunk gyakran pusztító tüze, mely senkit, és semmit nem kímél. Az ember képességei, tudása, hatalma véges, míg Istené végtelen.
Ma volt gyülekezetünkben a tanévzáró Istentisztelet. Az Igehirdetésben arra kaptunk bíztatást, hogy kérjünk Istentől bizalommal, keressük őt a nyári természetben is, az emberek szeretetében, személyiségében, és megtaláljuk Istent. Az ember gyakran nehezen kér, mert kiszolgáltatottnak érzi magát, ha maga nem tud megoldani valamit, de Istennel szemben nyugodta félre lehet tenni ezeket az emberi büszkeségre utaló gondolatokat, mert ő ismeri gyengeségeinket. A folyamatosan imádkozó ember zörget Isten országának ajtaján, és a kapu megnyittatik számára. Ha emberek nem is hisznek már abban, hogy megváltozhatunk, Isten mellettünk van, és kész csodát tenni a mi életünkben is.
Az Igehirdetés után a gyerkőcök szolgáltak néhány énekkel, majd kihívtak minket az Úr asztalához, és minden szolgálattevő áldást kapott, és egy kis ajándékot. Számomra a legnagyobb ajándék, hogy taníthattam ebben az évben is, és remélem, lesz még kit tanítsak a következő években is. Igyekszem szolgálatként megélni a jelenlegi főállásomként végzett telefonközpontos, ügyfélszolgálatos munkát, de igazán akkor élek, mikor belépek a terembe, és érzem a padok illatát, mikor beszélhetek Isten dolgairól a gyermekeknek. Erre lettem elhívva, és még nem adtam fel a reményt, hogy egyszer újra Egyházunk berkein belül szolgálhatok majd, főállásban. Ameddig ez nem valósul meg, végzem a jelenlegi helyemen kapott feladatokat, a tőlem telhető legjobban.
Ahogy írom ezt a bejegyzést, a nyitott ablakon át, áramlik be a friss, nyári levegő. Mindig is a nyár volt a kedvenc évszakom. Csodálatos, hogy kellemes kimenni az utcára, vagy éppen csak sétálni Lucky-val a parkba, minden kivirul, minden az életet hirdeti. Az emberek is lazábbra veszik a figurát, lezserebbben öltözködnek, a hölgyek magukra hintik illatos parfümjüket, amik gyakran elbódítanak, aztán csak lépkedek tovább, mert feladat mindig van. A nyár a szabadság ideje is, tehát magam is tervezek hosszabb időre szabadságra menni, és ha Isten megsegít, ismét nyaralhatok majd Dezsőékkel Szóládon, s majd ismét úszunk nagyokat a Balatonban, de ezúttal már úszósapkában teszem, hogy a fülgyulladást elkerüljem. Ricsoszékkal pedig újraélesztettük a Druida zenekart, tehát a zene sem marad ki az életemből. Elkezdtem alakítgatni a szólókarrieremet is, tehát instrumentális zenéket komponálok, és Tom Sound művésznéven teszem közzé, saját youtubecsatornámon.
Ezúton is kívánok Istentől megáldott, szép, pihentető nyarat minden olvasómnak! Jelentkezem még a nyár folyamán, ami nem fenyegetés, hanem ígéret.
