Talán most arra számít a kedves olvasó, hogy a böjtről szól majd ez a bejegyzés, de annak egy külön írást szentelek majd a jövőben. Most egy olyan témát boncolgatnék kicsit, mely bizonyára némelyeket érzékenyen érint majd, de beszélni kell erről is, hiszen általánosnak tekinthető a jelenség, amit hamarosan kifejtek bővebben.
Egy közösségi oldalon, egy, a Magyarországon élő látássérültek nagy részét tömörítő csoportban jelent meg egy felháborodott írás, egy vak hölgy klaviatúrájából, mely szerint segítséget kapott egy látó hölgyeménytől, aki kifejtette, hogy ő szívesen segített eddig is látássérülteknek, de már egy ideje csak nőknek segít, mert bizonyos vak férfiak tapizták őt, mikor ő segíteni próbált volna. A felháborodott írás elkövetője áldozatnak állította elénk az említett segítőkész látó hölgyet, aki hatalmas kárt szenvedett a tapizások által, és bizony ezek a vak férfiak igen bunkók, és faragatlanok. Ugyan a bejegyzéshez nem szóltam hozzá, mert alapvetően többen leírták azt hozzászólásban, amit gondolok erről, de megér egy blogbejegyzést a téma. Talán árnyaltabb lesz a kép minden olvasó számára, mire a bejegyzés végére ér.
Fontosnak tartom leszögezni, hogy semmit, de semmit nem tudunk arról, hogy mi is történt pontosan azokban az esetekben, mikor áldozatunk segíteni próbált az említett vak szörnyetegeknek. Ha valóban tapizás történt, akkor annak hosszabb ideig kellett tartania, és áldozatunk ezt vajon csendben tűrte? Ha szóvá tette a beindult vak fenevadnak, hogy ez számára kellemetlen, és akkor sem hagyott fel próbálkozásával az illető, akkor valóban zaklatásról van szó, de véleményem szerint sok a ha. Sajnálatos módon előfordul tapogatózásaink során, hogy véletlen rossz helyen érintünk meg egy segítőt, vagy mást, de ezek rövid érintések, és könnyen tisztázható helyzetek. Felmerül továbbá, hogy adott-e az illető ártatlan hölgyemény bármilyen félreérthető jelzést a vak vadkan irányába? Bizony, mi vak férfiak sem lettünk kihagyva a hormonok osztogatásakor a teremtés során, tehát ebben a tekintetben esélyegyenlőség áll fenn a látó férfiakkal. Minket is elbódít egy kellemes, esetleg izgató női parfümillat, egy kedves, esetleg kacérkodó női hanglejtés, egy kicsi érintés, gesztus. A látó nők egy része azonban babázik velünk, és úgy kezel minket, mintha nemtelen, aszexuális űrlények lennénk, akiket bugyurgatni azért időnként kell, mert az végtére is egy gyermeknek is jól tud esni. Arra egy percig sem gondolnak, hogy hamis reményeket, vágyakat kelthetnek a vak férfiakban ezekkel a megnyilvánulásokkal, majd jön a koppanás, mikor az előbb még tutujgatós kedves hölgy benyögi, hogy ő tulajdonképpen nem érez semmit, és egyébként is hagyjuk őt békén, mert férfiként eszébe sem jutnánk. Nos, nem csoda, ha a sok hasonló esetet megélt férfiak önbecsülése hajótörést szenved, ám a hormonok azért működnek, és így tavasz kezdetén élénkebbé is válnak. Nem csoda hát, ha keresik az alkalmat, hogy hölgyekkel ismerkedjenek. Igen ám, de hogyan ismerkedjen egy gátlásokkal megtűzdelt vak férfi? Hogyan mutassa ki, hogy ő igazán férfi a szó legnemeseb értelmében, ha ez még számít valamit ebben a világban, ha nem kap rá lehetőséget? Ezzel természetesen nem azt szeretném sugallni, hogy jogos a tapintatlanság, a bunkó közeledés, tényleges tapizás, de érdemes a férfiak szemszögéből is megvizsgálni ezt a témakört. Eddigi életem során két esetben volt szerencsém, két hölgy védelmére kelnem, mikor más férfiak viselkedtek tapintatlanul, és ezekben az esetekben visszajelzést is kaptam a két megvédelmezett hölgytől, ami ritka jelenség sajnos. Nem nehéz belátni, hogy esetünkben a szemezés kizárt, tehát a hölgyek tekintete számunkra nem nyújt információt, ahogy más egyéb, csupán látható jelzések sem. Meglepően ritkán kapok visszajelzést látó hölgyektől, hogy hogy is nézek ki, de az említett két eset egyikében a megvédelmezett hölgy azt mondta, hogy ez a fellépés számára vonzó volt, és én is az lettem a szemében. A másik esetben megköszönte a hölgy a segítségemet, és egyéb esetben jelezte, hogy szerinte jól nézek ki. Ilyen esetben vajon mi a megfelelő reakció? Ha nem adok választ csak megköszönöm, akkor lehet, hogy egy lehetőséget szalasztok el, de ha azt merem mondani, hogy te is kifejezetten vonzó vagy köszönöm, akkor esetleg elküld melegebb éghajlatra nyaralni, mert jaj, ő nem is tudná elképzelni vak férfival, és mit is képzelek, vagy fogadja a bókot, esetleg még mosolyt is csalhatok az arcára, ami külön jutalom. Persze itt is előbújhat a cuki vagy, és egyéb bugyurgatások. Talán sikerült érzékeltetnem, hogy rengeteg a bizonytalanságot erősítő tényező ezekben a helyzetekben.
Érdekes, és szerintem sajnálatos tény, hogy napjainkban kevés a férfiasságát igazán megélő vak férfi, vagy a nőiességét igazán megélő vak nő. Ez sajnos abból is adódik, hogy bizonyos szülők kislányosan, vagy kisfiúsan öltöztetik akkor is gyermeküket, ha már felnőtt, vagy kamaszodik, és nem tanítják meg őket a nemiségük megélésére. Nehezítheti a helyzetet, ha valaki úgy nő fel, hogy nincs előtte megfelelő példa, mert csak az egyik szülő nevelte, de később találhatunk példákat, akik kiépíthetik nemiségünket. Ha ez még sikerül is, akkor következnek az önbizalmat romboló lekoptatások, kikosarazások, félreértett helyzetek, és még sorolhatnám. Aki ezen körülmények közt is igazi férfi, vagy nő tud maradni, annak elismerésem, mert ez erős személyiségre vall. Az egyébként szintén érdemelne egy külön bejegyzést is talán, hogy bizonyos vak hölgyek milyen mesteri módon álítják be azokat a férfiakat szörnyetegnek, akik csak emberi módon ismerkedni szeretnének. Hogy látó férfiakkal szemben is alkalmazzák-e ezt az önvédelmi mechanizmust nem tudom, de vak férfiak esetében gyakran igen.
A lényeg, hogy a fentebb említett látó hölgy a saját életét is megkönnyebbíthetné, ha nem általánosítana, és figyelne arra is, hogy ő maga milyen jelzéseket ad kifelé. Aki viszont az említett nézőponton felül is rámenős, és nyomul, az látó férfiként, és vakként is bunkó, aki megérdemli a nők távolságtartását.
