Felemás Nagyhét, és húsvéti váradalom

Elérkezett ismét Nagyhét, ám ezúttal vegyes érzelmekkel viseltetek iránta. Durva kontraszt ugyanis, hogy a Feltámadás ünnepére készülök, a hittanosaimnak is erről tanítottam a héten, ám én Nagyhét keddjén búcsúzom Nagymamámtól, egy rövid, de annál meghittebb szertartás keretében. Bizonyára többen voltak már hasonló cipőben az olvasók közül, tehát nem szeretném magamat mártírnak beállítani, de pillanatnyilag fájdalmam erősebb, mint a Húsvét előtti váradalmam. Belátható, hogy nem könnyíti meg helyzetemet a tény, hogy miként Édesanyám hamvait, Nagymamámét is én őrzöm a szertartás előtti napig. Hiszem, hogy Isten kegyelméből lehetek még most is talpon dacára annak, hogy némi látó segítséggel ugyan, de én intéztem mindent Nagymamám halála után a szertartást, és egyéb ilyenkor szokásos dolgokat illetően. Hálát adok azért, hogy vannak mellettem emberek, akikre tényleg számíthatok, és őszintén mellettem állnak. A nem őszinte próbálkozásokat viszont szemrebbenés nélkül mellőzöm.

hazudnék azonban, ha azt írnám, hogy kizárólag rossz dolgok történtek velem az útóbbi időkben, noha többségében voltak a nehézségek. Egy régebbi állásinterjúm kapcsán visszahívott egy munkáltató, hogy állást ajánljon nekem, de erről akkor írok többet, ha már valóban ott fogok dolgozni. Az bizonyos, hogy nem számítottam erre a megkeresésre, tehát megtapasztalhattam ismét azt, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek. Húsvét ünnepe pedig a feltámadás, és reménység ünnepe, melyhez hűen már lassan ugyan, de közelít a tavasz, a símogató napfény, és a csicsergő madarak. A tavasz pedig megmozdítja az embereket, megindítja a baráti társaságokat, hogy összejöveteleket szervezzenek, új kapcsolatoknak is remek táptalajt ad a tavasz, a maga pezsgésével, és csillogásával. Húsvétig azonban még meg kell élnünk Nagyhét többi napját is, melynek fontos része a Passió történet is. Talán most fontos megélnem újra a veszteség, és a gyász fájdalmát, hogy becsülni tudjam a feltámadás, a reménység, az igaz tavasz örömét. Idővel minden kiderül, ám most szomorúság, és fájdalom gyötör, de ezeket is magammal viszem az Úr asztalához Virágvasárnapon, majd Húsvétkor.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek tartalmas, áldott Nagyhetet, és Húsvétot!

Újra derékba törve

Kedves olvasók!

Pénteken olyan dolog történt, ami ismét derékba tört, pedig már kezdtem volna összeforrni, de valamiért nem kapok időt a teljes gyógyulásra. Ezúttal Nagymamám húnyt el hirtelen, így három év alatt a harmadik fontos embert vesztettem el. Nem próbálom leírni, hogy mit érzek, mert lehetetlen szavakba önteni, és persze keseregni sem szeretnék az olvasóknak, hiszen mindenkinek van elég baja az enyéimen kívül is. Egy időre tehát nem jelentkezem bejegyzéssel, mert nem tudok keserűség nélkül írni egyelőre. Ha változnának a dolgok körülöttem, talán erőre kapok, és folytatom, de mindenkinek jobb, ha most szünetet tartok.

Köszönöm olvasóimnak a kitartó követést, a háttérben döfködőknek is, mert valamiért ők is olvassák ezt a szerény kis naplót. Szebb időket, és éltető tavaszt mindenkinek!

Mint szomjas szememben az eső

Március 8. az a nap, melyet kijelöltünk a nők nemzetközi napjává. Elhalmozzuk mi féfrfiak kedvességgel, virágokkal az általunk szeretett hölgyet, és a tágabb értelemben vett ismerős hölgyeket, majd elillan ez a nap, és megy minden tovább. Szeretetünk, szerelmünk alább hagy, megszokásba fullad, pedig az a valaki, aki bearanyozta valaha életünket most is ugyanaz, vagy legalábbis alapvetően ugyanaz. Gyakran azt hisszük, elvagyunk nélkülük, ám ha nincsenek velünk, valami mérhetetlen űr támad utánuk. Gondoskodásuk, gyengédségük nélkül morcos kisgyermekekkként csapódunk éppen arra, merre a szél fúj, de csak ideig óráig van földi kapaszkodónk. Tetszik vagy sem, úgy lettünk megalkotva, hogy keressük a másik felünket, akik bizony ti vagytok kedves hölgyek. Senki nem lehet méltóbb segítőtársunk, mint ti, hiszen Isten pontosan olyanná formálta a nőt, hogy passzoljon a férfi mellé, és kiegészítse. Örvendetes lenne, ha nem csak ezen a jeles napon jutna eszünkbe tisztelni és becsülni titeket kedves hölgyek, mert bizony nélkületek kiszáradt sivatagok lennénk. Szomjas szemünkben olyanok vagytok, mint az eső. Erről énekel az alább linkelt dalban Luke Brian, a modern country egyik jeles képviselője. Én ezzel kívánok boldog nőnapot minden nőnek!
https://www.youtube.com/watch?v=nvO43Vjulf4