Lassacskán március közepére érkezünk az idő vonatán, és egy újabb ünnephez érkeztünk, mely most nem tagadással, és iróniával tölt el, hanem tényleges tisztelettel, noha azt gondolom, hogy az ünnepelteket az év minden napján tisztelnünk kellene. Felfedem a titkot, a nőnapról van szó egészen pontosan. Bízom benne, hogy bejegyzésem végére egyértelmű lesz minden kedves olvasó számára, hogy csalódottságom ellenére tisztelem a hölgyeket, és tudom, nélkülük félemberek vagyunk csupán mi férfiak.
Hogyan is kezdődött? Isten tudta jól, hogy amit megalkot a világ teremtésével, és az ember megalkotásakor, az alapvetően jó. Az már más kérdés, hogy az ember mire használta az értelmét, és mire használja ma is, de Isten szándéka a teremtéssel jó volt a kezdetektől fogva, hiszen ő maga a jóság, és szeretet. Látta, hogy Ádám egyedül van az Édenben, és nincs megfelelő segítője, aki együtt hordozná vele élete minden terhét, aki megvidámítaná napjait egy halvány, bájos mosollyal, aki erőt adhatna neki a reménytelenségben is. Az álatok ugyan okosak, és bizonyosértelemben remek társak voltak már akkor is az ember számára, de nem pótolhatták egy nő szerepét a férfi életében, így Isten Ádám mellé adta Évát. Boldogságban is éltek, majd tudjuk, hogy mi történt az első bűnesetkor, és azt is, hogy a mai napig annak a következményeit nyögi a világ. Nem állítom, hogy kizárólag Éva lett volna a hibás a történetben, mert mindketten rossz döntést hoztak, amihez joguk volt akkor is, ahogy most is joga van az embernek hülyeséget csinálni, ám viselnie kell a következményeit.
Sok év eltelt azóta, de a lényeg nem változott, ma is szükségünk van rátok kedves hölgyek, de nőkre van szükség, és nem férfias teremtésekre, akik szerepüket eldobva törtetnek előre. Vállalom álláspontomat, mely lényegében annyi ebben a témában, hogy egy nő maradjon nőies, ami természetesen nem azt jelenti, hogy ne érvényesüljön az életben, de például megmosolyogtatnak a női katonák, mert egészen egyszerűen egy nő nem erre lett megteremtve. Volt szerencsém a musical kapcsán megismerni karakteres színésznőket, akik nők tudtak maradni, és bizony nem is akármilyenek. Azt látom viszont, hogy változnak a szerepek, és a nők egy része nem tölti be azt a szerepet a párja mellett, amire rendeltetett. Azt várják sokan, hogy a férfi legyen a háttér az ő előmenetelükhöz, holott ennek fordítva kellene lennie, ami nem zárja ki azt, hogy a nő is megélhesse karrierjét, kibontakoztassa tehetségét, de egy sikeres férfi mellett ott kell, hogy legyen egy megfelelő nő, és ez így is van. Egészen biztos, hogy máshol tartanék magam is, ha egy olyan nő lenne az oldalamon, aki valóban azt a hátteret, biztonságot nyújtaná nekem, amire szükségem van. Természetesen nekem férfiként is támogatnom kell a páromat, és szeretnem, tisztelnem is kell, de abban nem lennék jó partner, hogy az elférfiasodásban, szerepének eltorzulásában támogassam őt.
A lényeg, hogy fontosak vagytok számunkra kedves hölgyek, mert bármennyire is szeretjük olykor hangoztatni az ellenkezőjét, , csak veletek vagyunk egészek.
