Elérkezett hát Húsvét, mely ebben az évben fura kettősséggel köszöntött rám. Ez az első Húsvét ugyanis, amit Édesanyám nélkül töltök, hiszen ő már hazatért. Együtt mentünk templomba, igyekeztünk megélni a Húsvét igazi lényegét. Krisztus feltámadása azonban reménységgel tölt el, hogy édesanyám is jó helyen van, és bár nagyon hiányzik, egyszer újra találkozunk majd.
Kár lenne tagadnom, hogy a Húsvét hétfőmet a magányosság érzése jellemzi, mert kutyámmal töltöm. A házban csend honol, csak néhány vidám hangot hallani, de én már nem találkozom rokonokkal többé. A falak körbezárnak, és nem eresztenek fogságukból. Barátaim ismerősöknél, vagy családjukkal töltik ezt a napot, ami valahol természetes, nekem mégis szívfacsaró volt a tudat, hogy az ajtóm akkor nyílik meg, ha magam nyitom ki, hogy Lucky-val lemenjünk a parkba, vagy éppen levigyem a szemetet.
Hálátlan lennék azonban, ha nem tennék említést a szombati napról, amikor is barátaim jöttek át hozzám, egy afféle húsvéti előüneplésre. Vasárnap pedig vendégségben jártam egy számomra nagyon fontos valakinél, tehát ha innen nézzük, örömteli, és áldott az ünnepem.
Külön örömmel tölt el, hogy a Nagyhéten többször is jártam templomban, és kétszer is vettem Úrvacsorát. Volt is mit megbánnom, de tudatosan törekszem arra, hogy változzak azokban a dolgokban, melyekben változnom kell. Nem állítom, hogy mindenre rájöttem volna, ami hibásan működik jellememben, de törekszem arra, hogy Isten formáljon engem a Szentlélek által. Húsvét komoly reménység erre is, hogy Jézus rám is tekint, és az az áldozat, amit meghozott az egész emberiségért, értem is történt. Tudom, hogy bár gyakran megbotlottam, és bizonyára fogok is bukdácsolni még, de ő felsegít, és bíztat, hogy szolgáljak tovább, végezzem a rámbízott szolgálatot akkor is, ha látszólag kilátástalan a helyzet. Egy kicsiny gesztus, egy mosoly azonban erőt ad, hogy haladjak tovább az utolsó erőmből is. Isten eszközöket ad mellém bizonyos emberek képében, hogy tudjam, nem vagyok egyedül. Jönnek azonban olyan napok, mint ez a hétfői nap is, mikor rámijeszt a magány, de tudnom kell, ilyenkor sem vagyok teljesen magamban.
Őszinte szívvel remélem, hogy minél több ember megéli majd Húsvét igazi örömét, mely köszönő viszonyban sem áll a nyuszival, a kölnivel, és a füstöltsonkával, ha ezek jópofa, és kedves dolgok is. Krisztus feltámadásával, ugyanis olyan dolog történt, ami reménységgel tölthet el minden szívet, hogy a földi élet végével nem megy le a függöny, csak, ha mi rosszul döntünk.
